Gondolatok

Hogyan lehet a tündérkéből ördög? Szinte hihetetlen, hogy valaki ekkorát változzon. Lehet, hogy sosem volt tündér, csak annak akarták nevelni…

Kitől kaphatod a megerősítést? Többek között a barátoktól.

Hány jó tetted volt, hányszor segítettél az életedben? Ha erre gondolsz, rájössz, hogy pozitív dolgok vesznek körül, nem hiába éltél.

Buszmegállóban… Egészen tiszta a pad! – szólalt meg csodálkozó hangon valaki.. – Volt eső, meg aztán többen is ültek itt előttünk – mondta a másvalaki. – A fenekükkel tisztára csiszolták a padot – fűzte tovább a mondanivalót nevetősen az, aki először szólelt meg. – A nevetgélés ragadós lett.

Megvette a nyugdíjas vonatbérletet Pusztaszabolcsra, de mégsem használta, és a MÁV nem vette vissza, nem térítette meg. –  Ez is egy tapasztalat volt.

Ha az ember a saját dolgaival van elfoglalva, még a meghívások is nehezére esnek?

Minél több az ismerősöd a városban, annál inkább feltűnnek az ismeretlen arcok is. Miért van így? Fontosak az emberek, az arcok, szemrevételezed őket, megmaradnak az emlékezetedben.

Nem mondták neki, maga választotta ki iskolán kívüli tevékenységeket, maga döntötte el milyen különórákra jár. Mindent szeretett csinálni: kitűnően tanult, sportolt, zenélt, énekelt, szerette a nyelveket, ügyes volt.  Azt is mondhatnánk, hogyha egy gyerek sokoldalú, felnőttként sem lesz egyoldalú. – Vajon, mindig a gyerek dönt, vagy csak a szülő erőlteti a különórákat?