Gondolatok

A Dózsa mozi előtti buszmegállóban leraktam a szatyromat a padra, benne volt az ebédem. mégpedig csirkecomb pörköltesen, tésztával. A táskám a vállamon volt. Lapozgattam a Nők Lapját, majd beszélgettem egy ismerőssel,

közben három busz jött egyszerre és kerestem az enyémet, a szatyrot nem vittem magammal. Mire visszamentem eltűnt a szatyor ebédestől. – Fogtam magam és visszaballagtam a Campus étterembe, hogy ott helyben megebédeljek, szeretek ott enni. Hálás vagyok, mert olyasmit ehettem, ami jólesett, mégpedig sült zöldséges májat, petrezselymes burgonyával.

Szerelem a kolera idején egy könyv a vágyról, a hűségről, a gyarlóságainkról, az életfogytig tartó szerelemről, az örök romantikáról: a gazdag kiismerhetetlen életről. A szerelem… Márquez örök ihletője. – Már az elején

rájöttem, ahhoz, hogy  ebben a szubjektív kis dolgozatban az emlegetett könyvhöz eljussunk, másik két Márquez-könyvet is bele kell szőnöm. – Lehetetlennek tűnő, oldalanként másfelé varázsoló világokban jártam. Olyan emberek között, akik tékozlóan szeretnek, feloldhatatlan reménnyel, akiknek önpusztító hevülete is megbocsáthat. Ahol a biztonság maga Ursula, az ősanya, aki rendíthetetlen erejével száz évekig jelen volt, eteti, tereli, vigyázza a mindenfelől származó utódokat. … Mély, felszabadító sírással köszöntem el Ursulától, a Buendiáktól, a rettegett magány feloldásától. (Száz év magány)Azért élek, hogy elmeséljem az életemet A KARIBI KOLUMBIA … Egy nap felkeresi az édesanyja. „Aznap reggel érkezett Barranquillába abból a távoli faluból, ahol a család lakott, és fogalma sem volt róla, hogyan fog rám találni. Erre is, arra is érdeklődött utánam. …Pontosan tizenkettőkor érkezett. Könnyed lépteivel odasietett hozzám, megállt előttem, jobb napjainak pajkos mosolyával a szemembe nézett, és mielőtt megszólalhattam volna, ezt mondta: - Az anyád vagyok. …Három-négyéves koromban, a Barranquilába tett első utazásom során, nagyapám kézenfogva, gyors léptekkel és minden magyarázat nélkül átvezetett azon a forró lapályon, aztán egyszer csak ott állt előttünk a hatalmas víz, ami habot vetett és amin egy sereg vízbe fúlt csirke lebegett. – Ez a tenger – mondta. Csalódottan kérdeztem tőle, hogy mi van a túlsó partján, mire határozottan rávágta: - A túlsó oldalán nincs partja. Még ma is, azután, hogy annyi tengert láttam már oda-vissza, úgy gondolom, hogy ez volt a legnagyobb válasza. – A harmadik könyv, a harmadik szerelem: Szerelem kolera idején … egyetlen vágy vezérelt ehhez a mágikus világhoz… Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.” (Miért szeretem? Schaffer Erzsébet: Nem a halál, hanem az élet határtalan: Gondolatok Marrquez (1927-2014) világáról= Nők Lapja, 2018. 14.szám)

Garcia furcsa volt nekem, túlságosan burjánzó, csapongó epizódjaival, helyzeteivel, de tetszett a különös stílusa. Talánynak éreztem. Mostanában olvastam újra a Száz év magány című regényét. Schaffer Erzsébet is engem igazol. Köszönöm, hogy írt róla.