Gondolatok

Irodalom: Bovaryné, Gustave Flaubert (1821-1880) regénye az egyik kedvenc olvasmányom. Mostanában olvastam újra, és felélénkültek az olvasottak bennem, annak kapcsán, ahogy  Schaffer Erzsébet

kortárs író bemutatja a regényt, a maga érzékenységével, mélyenszántó tudásával, tapasztalatával. – Hogyan látta a főszereplő Emmát tizenévesen és mai szemmel? ((„Miért szeretem?” Schaffer Erzsébet: Vidéki erkölcsök: Emma Bovary vágyódásba hajszolt élete= Nők Lapja, 2018. 18. szám)

„Összebarátkozhatsz betegekkel? – A jó értelemben vett profizmus része a személytelenség. Egyrészt a műtét közben nem szabad azon gondolkodnom, ki várja otthon a beteget. Ráadásul a szívbetegség az esetek egy részében nem véglegesen megoldható, és kerülhet nagyon nehéz lelki szituációba az orvos, ha annak a betegnek az állapota romlik hirtelen, akihez kötődik. Másrészt a beteggel való találkozások, a bizalom kiépülése legalább ugyanolyan fontos, mint a műtét technikai része.”(Szigeti Hajni interjúja: Tiszta szívvel, tiszta fejjel: Dr. Hartyánszky István szívsebész= Nők Lapja, 2018. 18. szám) Miért ezt a részt idéztem? Megértettem, hogy a kötődés miatt az orvos nehéz lelki szituációba kerülhet… A bizalom megint egy olyan fontos érzelem, ami meghatározza a viselkedésünket, bízni szeretnék az orvosaimban. – Az életprogram egyik hangsúlyos eleme az egészség energiája.

Megint egy olyan passzban vagyok a Nők Lapjával, hogy a magazin minden írása egytől egyik megérintett. Többek között: Aki szociális munkás szakra jelentkezett…V. Kulcsár Ildikó: „Meghívom egy kávéra” Hogy segítsek, ha nekem kell gyógyulni? – Egy megmentett anya története: Fény az éjszakában; Vadas Zsuzsa: „Anyám és én” Pap Éva mesél édesanyjáról és magáról: Csak az életemet köszönhetem neki; Farkasházi Réka… Sorolhatnám tovább, de inkább a figyelmükbe ajánlom a Nők Lapja 18. számát. – Különös elragadtatás van bennem, hogy megint egy olyan Nők Lapja lapszám jelent meg, ami közel áll hozzám, érdekelnek a témái és foglalkoztatnak.