Gondolatok

Miért nem tudok megnyugodni? Lakógyűlés volt. Elvesztettük a közös képviselőnket, újat kell választani. Ki és mit vállal? Közösségi feladatra szinte alig vállalkoznak. Elgondolkodtató. Még a szavazatszedő

személye is gondot okozott. Arról nem beszélve, hogy az ötvenlakásos lépcsőház lakógyűlésén talán tizenöten sem voltunk. Az is igaz, hogy sok az új lakó. – Mi lesz a tulajdonunkkal, ha ilyen érdektelenné válik egy közös lakótér ügye?

A. M. : "Ez a közönyösség is hozzájárult ahhoz, hogy a vidéki élettel és kisközösségben folytattam az életet a családommal. Nem szerettem volna,  hogy ebben a közegben, ezt látván nőjön fel a gyermekünk ... Szomorú, de én is ezt tapasztaltam."

A buszmegállóban, várakozás közben szeretek nézelődni. Megfogta a szemem egy idősebb hölgy ruházata, megjelenése. Olajzöld, modern virágos mintájú selyemruhába öltözött, klasszikus szabású blúz és szoknya együttesében. Az öltözékek anyaga, formái, színei olyan szépségek lehetnek, amelyek jó közérzetet adnak, gazdagíthatják az embert. Odaléptem hozzá és dicsértem a szép ruháját. Pirulva mondta: nagyon régi. Vannak régi ruhái, de van, amit úgy elrakott, hogy meg sem találja, a memóriája már nem a régi, feledékeny. A fiatalokkal is előfordul ilyesmi, olyan mindennapos dolog ez. A régi selyemruhák időállók, szinte nyűhetetlenek, nekem is volt, amitől csak akkor váltam meg, amikor teltebb lettem. Neki sikerült megőriznie az alakját. Kiderült, hogy a hölgy nyolcvanéves, az unokáját, a dédunokáit látogatta meg. – Ő már  többször is megélhette a körforgást: ha egy ruhát sokáig megtart, újra divatba jön.

 F. E.: Aki a saját stílusát megtalálja, annak a divat követése nem olyan fontos...Én is így vagyok

B. E. ...és gazdagíthatják azt is, aki csodálja!