Gondolatok

Nem jól mondtad, gondold át jobban! Minden szó megfogja az embert, ha figyelünk egymásra.  

„Faust és Prométheusz közül Prométheuszt választom.” (Balzac)  

„Azon a napon, amikor Honoré de Balzac transzponálás révén,

be tudta mutatni a világnak, anyja merev és szigorú tekintetét; saját neheztelését, mivel gyermekkorában rosszul szerették; olvasmányait a vendome-i kollégium lépcseje alatt; az első „asszonyi illatot”; sógorának kudarcait; az uzsorások piszkos spekulációit; a maga elveszett illúzióit és alkotó extázisait – tulajdon létével tudta táplálni az alakok egész seregét. Majd, ahogy felemésztette az időt, ami adatott neki, meghalt fiatalon. De ki ne szeretne Balzac lenni?” (Andreé Maurois: Prométheusz vagy Balzac élete)

Aki mindenhez negatív gondolatot fűz, annak csak rossz lehet az, amit mások tesznek. Az ne csodálkozzon azon, ha nem tud kimászni abból, amibe belevitte magát.

Mennyit él kifelé vagy befelé? Az az ember természetéből fakad.

Van egy stabil funkciójú keret, azt csak be kell tölteni, nem jó átformálni, mert elveszíthetjük a jótékony hatását, amit a napfény ad az ablakon keresztül.

Ami felfoghatatlan, az az is marad?

Miért vájkálsz a múltban? Milyen múltban? Csak tegnap volt. Az is a múltból van