Gondolatok

Többször hallottam, hogy Velencére mennek a hétvégén. Miért éppen Velencére? A tó miatt – hangzott a válasz. Elképzeltem a tavat, mielőtt én is ráadtam a fejem, hogy oda menjek korzózni, sétálgatni. Meglepett a látvány. A tó fenséges.

Náddal teli tórészek fogták meg a szemem először, a gazdag természet, a sűrű fű, az egészséges fák, az aromás levegő, a szépen kiépített part és a kerékpárút a tó környékén… Sétálgattunk. Vincus édesdeden aludt a babakocsiban. Most, áprilisban még csak néhányan forgolódtunk a parton, talán jobb is volt így ismerkedni a tájjal. Érződik, hogy vannak gazdái a Velencei-tónak. Minden közel van, lehet vásárolni többféle boltban, falatozók hívogatják a vendégeket, a turistákat télen-nyáron, és van ott egy Kastély Könyvtár. – Ritkán érzem azt, hogy a valóság felülmúlja a képzeletemet.

Régebben történt. Utazás közben az új ismerősöm, aki szintén pedagógus volt, vitt magával, hogy nézzünk körül a környéken, de csak ő fogta fel a tájat, én pedig csak befelé éltem, befelé figyeltem, semmit sem tudatosítottam a külvilágból. – Ha a belvilág jobban leköt, mint a külvilág, akkor valószínű, hogy feloldandó-megoldandó kérdések foglalkoztatnak bennünket. 

Egy csecsemő édesanyja a második gyermekétől még több hasznos tudást szerez, mint az elsőnél. ha igazán megéli az anyaságot, szeret gondoskodni róluk. Mindkét gyermeket olyan szinten látja, ami segíti a kicsik fejlődését. Biztos vagyok benne, ő maga is folyamatosan fejlődik, ahogy múlnak az évek, változnak a gyerekek, és olyan anya lesz, aki jó döntéseket hoz a gyerekei érdekében.

Ami benne van a gyerekben, az felnőtt korban is érvényesül? Legtöbbször igen, de vannak kivételek.