Gondolatok

Ami életet ad, belőled fakad.

Felriad. Nincs levegője. Ablakot nyit a világra.

Feloldódik vagy tovább vergődik?

Érzi, hogy keresik a társaságát, meghatódik.

A felnőtt ember önálló boldogulása létszükséglet.

Ha egyre több a pozitív jelenség a mindennapokban, a bizalom is ezzel együtt nő.

Sokszor még a testvérek sem hasonlítanak egymásra. Egymás megértése pedig nem is olyan könnyű. Valahol ezt olvastam: aki vékony volt babakorban, az általában öreg korában is olyan lesz. Aki kövér volt gyerekkorában, az hajlamosabb az elhízásra idősebb korában, pláne akkor, ha megmarad a jó étvágya, az éhségérzete jelez. Nem arról van szó, hogy túleszi magát. Az egyik erősebb testalkatú, kövér, fiatal, nőismerősöm mondta nekem jónéhány évvel ezelőtt: ha én annyit ennék mint te, be sem férnék az ajtón. Még mindig fiatal, és a szülések után igyekszik odafigyelni a táplálkozásra, de az ő alkata nem tud megváltozni. Idősebb korban pedig még nehezebb az egészséges egyensúly megteremtése, hacsak nem törődünk bele abba: ez van. Számtalan jelenséget kell önmagán figyelemmel kísérni: bőr, szem, orr, fül, gerinc, szív, máj, vese, mirigyek és egyebek problémái, még a mozgással is csínján kell bánni… Az ember megtanulja a türelmet, azzal a lehetőséggel él, ami neki megadatott.