Gondolatok

„A hiúság, mely nélkül a szerelem igen gyenge, sarkallta szenvedélyét.” (Balzac)

Az állhatatosság jellemem egyik sarkköve. (Balzac)

"Balzac, ahogy végigpillantott a művein az idegen és egyben az apa szemével, ebben a retrospektjv megvilágításban

hirtelen rájött, hogy szebbek volnának, ha ciklusban fogná össze őket, amelyben ugyanazok az alakok térnek vissza, és  azzal, hogy ezt az összekapcsolást elvégezte, még egy, utolsó legfölségesebb ecsetvonással gazdagította életművét." (Marcel Proust:1871-1922)

Hová tettem? – merül fel bennünk a kérdés. Olyan rendet teremtünk, építünk magunk körül, magunknak, ami nem köt gúzsba, rugalmasan alakítható.

"Ó mily vak és süket a tengerár a nép, mely forrongani kezd!" (Victor Hugo)

„…érzelmeinket gyakran alávetjük valaki akaratának, hogy valamiképp elkötelezzük magunkat és alakítjuk sorsunkat." (Balzac)

"A szerelem és a gyűlölet olyan érzés, mely önmagából táplálkozik, de a kettő közül a gyűlölet hosszabb életű." (Balzac)

„Ha egy művész, szerencsétlenségére, csordultig van a szenvedéllyel, amelyet ki akar fejezni, akkor nem tudja ábrázolni, mert személyében ő maga a valóság, és nem annak a képe.” (Balzac)

„A remény: vágyakozó emlékezés.” (Balzac)

„A női simogatástól tovatűnik a Múzsa, és megtorpan a dolgozó ember vad, irgalmatlan elszántsága.” (Balzac)

„Balzac kigyógyít az embergyűlöletből: erre jó.” (ALAIN)