Gondolatok

Csurdu: Tavaszköszöntő

Amikor virágba borulnak a fák,

Akkor érzem már a tavasz illatát.

Fogódzik a szél az álló fenyőkbe,

Hajlik a fűzfa, köszönget a szélnek.

Nyúlnak a zöldek a kékbe, a fénybe,

Virágot szív a méh, gyűjti a mézet.

Kelnek a csibék, a libák, a récék,

Gazdagodik az udvar, népes a rét.

A folyó is árad, néz a tükrébe,

Szemérmesen játszik a mindenséggel.

Az ember is járja a hegyet, a völgyet,

Keze alatt szelídül a völgy, a hegy.

 

„Flaubert javításaival ellentétben Balzac javítása sohasem csiszolás és leszűkítés, hanem gazdagítás, és mind nagyobb felület beborítása.” (Elemzések: Pierre Barbéris: BALZAC egy realista mitológia)

Ottlik Géza (1912-1990) remekműve az „Iskola a határon” többször átdolgozta, át lett írva-javítva. Az író talán sosem hagyja abba a javítgatást, ha csak rajta múlik.

Erich Fromm (aki „A szeretet művészetét” írta), ha idézett egy könyvből, újra elolvasta a teljes művet.

„A Szamárbőrtől kezdve a Betti néniig: megfogalmazza a pénz és az alapvető érdekek mindenhatóságát. Balzac volt az első, aki még mindenféle elmélet létrejötte előtt világosan és nyíltan kijelentette, hogy az élet minden jelensége, a legszembeszökőbbtől a legtitkosabbig, a pénzügyi és a szexuális problémáktól függ.”