Gondolatok

A szépirodalom az egyediből és az általánosból a különös szféráját teremti meg, és nem lemezteleníti, hanem felépíti a lelket.

„Lucien hárfa, a húrjai a légkör változásai szerint feszülnek meg vagy ernyednek el. Írhat szép könyvet, haragjának vagy boldogságának egy korszakában, és érzéketlen lehet a siker iránt, noha vágyott utána... Gyöngeség jele, ha valaki túlságosan könnyen osztogatja a csodálatát; nem lehet egyforma tisztelettel adózni  a „kötéltáncosnak” és a poétának."(D Arthez leveléből= Balzac)

A hétköznapi életnek is megvannak a csodái, legáltalánosabb, legjobb példája, ha egy gyermek megszületik, és az ember látja, ahogy szépen növekedik, fejlődik, szelleme pedig nyiladozik. – Egy felnőttet pedig legáltalánosabban azért lehet csodálni, hogy a tehetségét mások szolgálatába állítja, és képes áldozatot hozni a családjáért, valamint olyan örökkévaló értékekért, amelyek megmaradnak, örökhagyók, értékteremtők.

Mit és hogyan tegyen? Megbeszélte az egyik barátnőjével. Az ember nehezen lép ki a komfortzónájából, mégis megteszi, ha ügyintézésre kerül sor. – Minél több a kilépés lehetősége, a külső-belső motiváció, annál könnyebben tud boldogulni a világban.

Ha szótévesztései vannak, nem sok vizet zavarhat, de a gondolkodás felületessége, a helytelen viselkedés már sokkal inkább jelenthet gondot, okozhat problémákat.