Gondolatok

Az öregedéssel együtt járhat számtalan kérdés felvetése és megválaszolása, a számvetés. Milyen családban, rokonságban voltunk? Gyemekkorunkkal kapcsolatos, a gyermekkori  emlékeink… Iskolák és munkahelyek?

Miben próbáltuk ki magunkat? Alkotó energiák? Kikkel éltünk, kikkel találkoztunk az életünkben, és kik maradtak mellettünk? Minél jobbak a kapcsolataink, annál élhetőbb az életünk, annál életképesebbek vagyunk? Nyugdíjas korban is vannak olyan tevékenységek, amiben képesek vagyunk örömöt találni? – Annyi hatás ér bennünket, hogy nehéz kiválogatni azt, amitől gazdagabb lehet az életünk, de a próbálkozások sem hiábavalóak.

„Nekem az öregedés a számvetés mellett vagy pontosan a számvetés miatt szűkítést jelent. Fiatalon még a világ legfontosabb dolga a későbbiekben egyre lényegtelenebbé válik a másoknak megfelelés, a divat… Az idő megérleli a dolgokat, csak az időt álló dolgok válnak fontossá. Szerintem ez maga a bölcsesség. Egy fiatal lehet szép, okos és bármi, csak bölcs nem lehet. Ahhoz idő kell. Ezért áll el a nagymama lekvárja évekig, szemben a fiatal asszony lekvárjával, ami nem bír ki még egy hónapot sem. Csak a nagymama képes bele tenni a lekvárba (és másba is) az időállóságot.” (B. Tamás)

Vagy pillanatnyi, vagy örök. Szélsőséges kijelentés, megállapítás, de tényszerű lehet.

Mit mondanál, ha egy csapat fiatal földúlná a kerted, a házadat, és mindazt, ami neked kedves. Nem egy-egy emberről van szó, hanem csoportokról. Ha nem vagyunk arra képesek, hogy belelássunk, átlássunk helyzetekbe, akkor nem tudjuk az értékeinket és az érdekeinket megvédeni.

Kiég? Nem működik tovább.  Vajon, kiéghet egy ember? – Aki kiégett, az hogyan képes szembesülni ezzel a ténnyel? A fiatalok hamarabb égnek ki?

Nagy bizalommal, diplomával a kezünkben, felvállaljuk, mondhatnám példaként: a pedagógus, az orvos és egyéb hivatást. Különféle tapasztalattal szembesülünk. Olyan helyzetekbe bonyolódunk, amire nincs megfelelő „eszközünk”. A gondolkodásunk, a tudásunk, a viselkedésünk nem elegendő a probléma megoldására. Egyre több az olyan helyzet, amit nem tudunk kézben tartani. Szégyenkezünk. Fokozatosan elveszítjük az önbizalmunkat? Szinte észrevétlenül veszítünk a tartásunkból. Egyre többször vétjük el a lépéseket. Belesodródunk a megoldatlan, patt helyzetekbe. Fogy az energiánk. Egyre tehetetlenebbek vagyunk. Hogy állunk az az önvizsgálattal, az emberismerettel…? Szűkül az érdeklődésünk? Odáig jutunk, hogy segítséget kell kérnünk. Szégyelljük. A hibák miatt is szégyenérzetet élünk meg. Mi történhet bennünk? Töprengünk: nem boldogulunk ezzel a hivatással? Mit tehetünk? Nincs jó megerősítés a munkánkban, hiányzik a jó visszacsatolás… Egyre fogy az érdeklődésünk? Igen, valószínű. Nem tudjuk megoldani a problémákat, akkor túllépünk rajta és elkerülünk konfliktusokat… Számtalan helyzet adódik a hibázásra… Felvállaljuk a tehetetlenséget, az önbizalomvesztést, a veszteségeket, a meg nem felelést, ami a mostani helyzetre vonatkozik? Igen, ez lehet a helyes út. Így különféle terápiákkal, szakemberek segítségével van mód a megújulásra. annak, aki felvállalja a tényeket. – Ha nem tudjuk feloldani, az összegyűjtött szégyenérzet kiégéshez vezethet,

Időálló vagy időtálló?

Időálló vagy időtálló? Mindkét szóalak helyes. 

-

csurdu - Balogh Márta