Gondolatok

Ahány fiú, annyi lány, így lesz kerek a világ.

A húsvéti locsolás esemény, mégis felcseréljük más programokkal? Szabad választani…

Ne mondd ki! Miért? Hátha, csak fellángolás volt

és mire kimondod, már el is múlik az érzelem.

Teljesen kivetkőzött magából… Hol volt az esze? Ilyen a természete, a gondolkodása. Megengedett magának mindent? Így is mondhatnánk.

Volt egy fiú, volt egy lány, teljesen mindegy, hogy mikor és hol. A lényeg az, hogy egymás mellett éltek, mégis csak ismeretség szintjén érintkeztek egymással, nem kerültek közelebb egymáshoz. Az is lehet, hogy vagy a fiú, vagy a lány többet érzett a másiknál, és megsebződött. Történt egyszer egy olyan eset, amikor mindkettő tüzet fogott, de akkor már késő volt, és a halál vitte el az egyiket, a másik pedig utána ment.

Ki az, aki úgy tud szólni valakiről, valamiről, hogy minden szem és szív felé fordul. Zsike olyan ember, aki képes volt emlékforrást fakasztani azzal, hogy levelet írt az elvesztett kolléganőnkhöz és felolvasta. – Említettem Neked, elmondhattam ezt korábban is, most is hangsúlyozom, Te voltál a példaképem. Te tanítottál, Te vezettél be a munkába. Figyeltem Rád, megfogadtam szavaidat. Epizódok és képek vannak bennem, és ki szeretném mondani… Az ő emlékei után egymás után megszólaltunk. – A megemlékezés olyan ünneppé tehető, amikor megéljük a múlt képeit és megosztjuk egymással, hogy többek legyünk általa.