Gondolatok

Miért éppen Balzac a mostani kiválasztottam? Kíváncsi voltam arra, hogy hogyan hatnak rám a gondolatai majdnem fél évszázad után. Idéztem belőle. Lenyűgöz.

„Úgy sétáltam a mindenségben, mint a lakásom kertjében. Amit az emberek

bánatnak, szerelemnek, becsvágynak, szomorúságnak, viszontagságnak neveznek, az számomra mind csupa eszme. ábrándokká változtatom, s ahelyett, hogy érezném, kifejezem, lefordítom őket;ahelyett, hogy hagynám, hogy felfalják az életemet, dramatizálom és kibonyolítom őket; elszórakoztatnak, mint egy regény, melyet mintegy belső látásommal olvasok.”

Raphael nagy társaságban volt, amikor a közjegyző mindenkinek füle hallatára közölte, hogy hatmilliót örökölt az az ember, akit keres, akinek az édesanyja O*Flaharty lány volt, akinek a testvére hagyta örökül a vagyonát az unokaöccsére. Raphael el sem akarta hinni a szerencséjét. A társaság minden tagja kívánt tőle valamit, hiába mondta, hogy az élete rövidül a kívánságok folytán, nem hitték el neki. (Balzac: Szamárbőr) – Vajon, hogyan tudjuk elkerülni a „végzetünket”?

Eszembe jutott az ötös lottó nyertesek életepizódja: kevesen tudtak jól gazdálkodni a pénzzel, „elszórták”, elherdálták, elosztogatták a nyereményt. – Mit jelent jól gazdálkodni? Fontolóra venni minden döntést, és megkeresni azokat az embereket, akik értenek a gazdálkodáshoz és alkalmazhatók.

"Minden kincs kulcsa a gondolat: megadja nekünk a fösvények élvezetét, de megkímél a gondjaiktól."

"Az akarás fölperzsel, a bírás tönkretesz; a tudás azonban folytonos nyugalmat biztosít szervezetünknek… Egyszóval: én életemet nem a szívemre építettem, mely törékeny, s nem is az érzékekre, melyek eltompulnak, hanem az elmére, amely sosem kopik el, és mindent túlél... Egyetlen törekvésem volt: látni. Látni nem annyit jelent-e, mint tudni?" (Balzac: Szamárbőr, Bp. Európa Könyvkiadó, 1983.)