Gondolatok

Aki ügyes gyerek és ifjú volt, még az is sutább lehet idősebb korára, ha nem készteti magát tevékenységekre, mozgásra és mindarra, ami karban tartja a fizikai-szellemi képességeket. Miért beszélek ilyesmiről? A dunaújvárosi egyetemen az idősebb korosztálynak

szerveztek sport és tánc programot. Minden ember tudja, ahogy múlnak az évek, ahogy idősödünk egyre kevesebbet bírunk. Meg is tapasztalhattuk, be kellett látni, hogy nem ment úgy a bemelegítés, a pingpongozás, a céltáblán a pontszerzés, a tollaslabdázás, a körbe dobálás, mint ezelőtt harminc-negyven éve, hiszen elmaradt a gyakorlás.  Az „Örömtánc” programra járunk hetente egy alkalommal, azért abban jól teljesítettünk. A sport és a tánc egyre jobban megy, ha gyakoroljuk. – Minden mozgás örömöt okozhat, ha képesek vagyunk begyakorolni.

Jó volt látni, ahogy az egyik kortársam felkarolta a hetvenkilenc éves nénit, aki bottal közlekedett. – Az ő példáját követve, mások is segítettek a többi idős embernek is.

Amit méregből mond az ember, azt nem kell komolyan venni, nem mindig tudjuk visszafogni magunkat, a vérmérsékletünk sem egyforma. Még a normál beszédben is előadódhat olyan mondat, amit jobb lett volna elhallgatni, még akkor is, ha az igazságot mondtad. Az írást jobban tudom kontrollálni, de általában is igaz lehet.

Van, amikor csak képek jutnak el az agyunkhoz, lemaradtunk a szövegről, de visszatérnek a dolgok és megértjük az egészet.

Sose tudta kimondani az érzéseit, ahogy idősödik, egyre többször kapja magát rajta, hogy mérgelődik, bosszankodik. – Hová lett az idősebb korosztály bölcsessége?

Nem az Öregek tánca, hanem Örömtánc! – javította ki a megjegyzésemet az egyik ember. – Ugye, mennyivel jobban hangzik az örömtánc, mint ahogy én neveztem meg a programot.