Gondolatok

Amit régen alul viseltünk, azt most lehet fölül is viselni?

Az éretlen ember fejjel megy a falnak, mint Petya is, aki megszökött otthonról, hős akart lenni, de áldozat lett.

(Amerikai – olasz film: Háború és béke. Szívesen újra néztem volna Szergej Bondarcsuk filmjét, de nem találtam rá.)

Nemcsak a hősködésből születhet áldozat, hanem minden eltúlzott információtól, tudástól, érzelemtől is…

Létezés: Egy ötödikes kislány haza kéretőzött lyukasórán, hogy beteg édesanyjának ebédet főzzön: almalevest és lágy tojást. – Vajon, hány gyerek tud így szeretni?

Nem tudta lerázni magáról a nemtetszését. Megértem. Élményt várt, de nem kapta meg. – Mit tehetett volna? Elkendőzze a felismeréseit?

Amit a gyerek a játékban valóban megélt, azt tovább viszi magával a felnőtt korba. A valóságban felnőttként is képes felhasználni, alkalmazni a gyermekkorban megszerzett tudást, mozgást, tevékenységet, és tovább tudja fejleszteni. – Amit szeretünk, azzal könnyebben boldogulunk, begyakoroljuk a feladatokat, mindent meg tudunk oldani…

Elgondolkodtatott az a tény, hogy mostanában elégedetlen voltam több helyzettel. Gyorsan lereagáltam, hogy észbe kaphassak. Egy-egy film mindig le tudott kötni, de a könyv is… Most is addig próbálgattam magam, míg vissza nem találtam a sokoldalú érdeklődéshez. – Csak nem hagyom, hogy elveszítsem az örömforrásokat!

Portré... ismétlem

Mai csemege: A barátnőmmel kipakoltunk az egyik szekrényemből, és nagy örömömre, találtunk egy portrét, grafikát, amit az egyik könyvtáros kolléganőm rajzolt, talán 1978-ban. Megihlettem. Emlékszem, pillanatok alatt lerajzolt, pedig korábban sosem láttam rajzolni. Igaz, hogy elbújtatta a magas homlokomat, megnagyította az orrcimpámat, az orrom nem volt tömpe. Az ajaknál megmaradt egy felesleges vonal, ami a nem létező tokára utal. Mintha a jövőbe látott volna, amilyen öreg koromban leszek, öreg szemet rajzolt. Az arcom is nyúzottra sikeredett, bár a kezemre hajtottam a fejem. Nem nagyon hasonlít rám a grafika, de ő ilyennek látott, és az én emlékem, az ő keze munkája. Szívesen emlékszem az alkotóra is. – Az elmúlt harminc-negyven évben sosem találkoztunk, de a szívemben őrzöm őt.

-

csurdu - Balogh Márta