Gondolatok

Egy feltörekvő emberben soha nem lehet megbízni?

Vajon, a latin tanárom mennyit tudhatott eszperantóul? Miért ő jutott eszembe? Először tőle hallottam erről a mesterséges nyelvről, amely 1887 óta folyamatosan gazdagodott. Nem sokan vették a fáradságot arra, hogy megtanulják.

Előfordult az is, hogy kigúnyolták azt, aki megtanulta, pedig miközben tanultad az eszperantót, a magyar nyelv, az anyanyelv is gazdagodott. Ahhoz, hogy egy idegen nyelvvel foglalkozzunk, az anyanyelvi tudás biztonsága szükségeltetik. – Az eszperantó nyelv olyannyira élő lett, hogy egyesek anyanyelvként tanulhatták a családban. Tudjuk, bármilyen nyelvtudás érték, hiszen komoly szellemi aktivitás az idegen szövegek megértése. – Arról nem is beszélve, hogy igaz az a mondás, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet használsz.

Nem is tudtuk, hogy költői-írói vénával születtél és gyermekkorod óta írsz – jegyezte meg valamelyik nap az egyik tanár kollégám. – Engem az foglalkoztatott, amit menet közben tapasztalok, érdekeltek-érdekelnek az emberek. Nem beszéltem az adottságaimról, sem az írásaimról, inkább azzal voltam elfoglalva a kollektívában, a helyemen, hogy megoldjam azokat a feladatokat, amelyek rám vártak. – A mostani jelen fontosabb vagy legalább annyira fontos számomra, mint amennyit már megéltem.

A csalódás is lehet trauma.

Akárkinek lehet könyvgyűjteménye otthon. Bárki, aki abba belenyúlt és elvett belőle vagy kicserélgette a könyveket, annak a lelki tartománya sosem ért fel ahhoz, akit elárult, becsapott.

Ha lelkes és tudós vagy, haladsz a munkában. Ha pedig csalódsz, lelki válságba kerülhetsz.

Vannak helyzetek az egészségben, amit csak az ért meg, aki hasonlót élt meg. Az empátia többször hiányozhat egy kollektíván belül is.