Gondolatok

Murphy igaza: minden romlás és virágzás mögött ott az ember meg az univerzum.

Annyira benne vagyunk a saját munkánkban, hogy ki sem látszunk belőle, és nincs időnk semmire? Valószínű. Szinte zaklatásnak vesszük, ha csörög a telefon, ha egy-egy

meghívó megérkezik, és nem is törődünk ilyesmivel. Tiszteletlenség is, érdektelenség is, hálátlanság is...? Akármi is lehet. Nem tudunk, nem is akarunk empatikusan belegondolni, hogy mennyi munka van egy meghívó mögött… Miért foglalkozom ilyen gondolatokkal? Valami hiányzik az életünkből, amit még nem találtunk meg.  (Mondhatnám úgy is: Mi az, ami hiányzik az életünkből? Még magunk sem tudjuk.)

A hang, a beszéd és a tett ellentmondhat egymásnak? Előfordulhat.

Természetesnek veszi, hogy folyamatosan kap anélkül, hogy ő bármilyen eredményt felmutatna.