Gondolatok

Még ég a láng, az élet lángja. Még gyúl a szív, még öröm várja. Még lehet az is, ami még sosem volt. Még új útra is találhatsz. Amire te gondolsz, amire te ébredsz, az biztos, hogy a tiéd lesz. Még van miért, még van kiért,

a mosolyért, mindazért, amiért szívvel élsz: az emberért.

Neked mindig több kellett, nekem kevesebb is elég, kivéve a gondolatokat, amelyből nekem sosem elég és halmozni szeretem. 

Már nem beszélünk egy nyelven, zavarnak a kifejezéseid, de a lényeg megmaradt, egymáshoz tartozunk.

A katedra olyan embereknek való, akik nemcsak mondják, hanem valóban szeretik a gyerekeket? Az iskola pedig olyan gyerekeknek való, akik bevallják, hogy szeretnek tanulni?

Aki közel áll hozzánk, annak megértjük a gondolatait, az írásait is?

Titkolhatunk dolgokat, csak azért, hogy ne érje bántás azokat, akik ártatlanok a történetben.

Van, aki csak arra fókuszál, amit másoktól hall, és úgy rendezi a dolgait, nem mérlegel, csak ösztönösen cselekszik.

Csak a nyers szóra kapja fel a fejét, és a feddésre csak fittyet hány vagy elengedi a füle mellett.