Gondolatok

Vajon képesek vagyunk kiállni a dolgainkért, az álmainkért, vagy hagyjuk, hogy elússzanak a dolgok, és a hajó nélkülünk keljen útra, mi pedig csak a partról nézünk utána?

Vajon, mi lesz belőle? Miből? Bármiből,

amit meg akarunk csináltatni vagy amiben tevékenykedünk és amiről fantáziálunk.

Mindent kimond, amit gondol, lesznek ebből még gondok. Attól függ, hogy milyen emberek veszik körül. Ha lelkileg-szellemileg erős egyéniségek közé kerül, még tetszhet is a munkatársaknak a természetesen kimondott, igazi szó, vélemény.

Sajnálom, hogy nem értjük meg egymást. A közeli rokonságban, mondhatnám úgy is, hogy egy  nagy családban, ha egy családtag nem érzi, hogy mi a dolga, akkor ő sosem élte meg a családtag élményét. Emberként bárkit lehet szeretni, de családtagként már más a helyzet. Igen, van emberszeretet és rokonszeretet…

Vajon, tényleg lehetséges, hogy egy átlagosan jó ebéd egyeseknek sosem ízlik. Igen, lehet. Mi a megoldás? Sajnos, nincs más megoldás, mint megragadni a főzőkanalat és nekiállni főzni. – Nekem eddig minden nap sikerült olyan ebédet választanom, ami ízlett. – Az is természetes, ha az ember főz, azt úgy ízesíti, amilyen ízeket szeret. – Egy étteremben igyekeznek jól főzni, de nem az egyéni ízlés szerint, hanem az átlagízlésnek megfelelően. 

Negyven év után, az általános iskolai osztálytársak között több fiút (férfit) nem ismertünk meg, a lányok (a nők) arca viszont nem sokat változott, mindenkit felismertünk. – Láthatjuk, hogy a férfiasodás felismerhetetlenné teheti a fiúkat. – A nőiesség pedig nemigen változtat az arcon, csak az érettség jelei mutatkoznak. 

Negyven év után a gimnáziumi osztálytársak között már több olyan nő volt (engem sem ismert meg mindenki), akit nem ismertünk fel, de a fiúk megőrizték az arcukat. – Az öregedéssel a férfiak megőrzik a férfias arcukat, a nők pedig elveszíthetik korábbi arcvonásaikat és ráncosabbak lehetnek.