Gondolatok

Ösztönösen éltem, nagy álmokkal. Tagadtam volna meg magam? Mondhatom bátran: szívvel szóltam. Ember voltam, tanítottam. Amíg élek, ezt teszem? Ami rajtam múlik, megteszem.

Új helyzet adódott, váratlanul. Hogyan éljük meg? Ha tetszik a dolog, beszélünk róla és keressük a folytatás lehetőségét.

Előfordulhat, hogy az ember találkozik olyasvalakivel, akit nem tud elfelejteni. Maga sincs tisztában az érzéseivel. Hiányzik neki a másik ember lénye, elevensége, beszéde. Többször összetalálkoznak, majd elszakadnak egymástól. A távolság döbbenti rá mindkét embert, hogy milyen érzelmeik vannak valójában. – Vajon keresni fogják egymást?

A mosoly és a szem biztos forrás, ha társat keresünk magunknak?

Nagyon sok múlik azon, hogy az ember milyen érzelmi-tudati fázisban van, ha párt választ. Az érettség olyan alap a párválasztásban, ami két szabad ember társulását jelenti.

Lehet egy kapcsolat célzott viselkedés, tudatos választás hozadéka? Igen, biztosan lehet, de én ezt nem éltem meg. Ami magától, ösztönösen adódik, az a kapcsolat ismerősebb nekem. Hogy melyik a tartósabb? Mindkét helyzetre vannak példák: a tartósságra is, meg a kapcsolat felbomlására is. Miért fontos a két helyzet? Az adódó helyzetbe is bele lehet vágni, és tudatosan is teremthetünk helyzeteket a kapcsolatok kiépítésére. – Akinek nem adódik, az teremthet magának olyan helyzetet, amelyben létrejöhet a találkozása azzal a személlyel, akit kiválasztott. 

Zsibi zseni volt? Igen. Átlátott az embereken is, meg a dolgokon is.

Vajon, sok olyan ember van, aki úgy tud szeretni, hogy képes más gyerekét a sajátjaként felnevelni?