Gondolatok

Van tartása: olyan ember, aki állja a sarat.

Ha futnak a percek, az órák, megtanulom, hogy nem görcsölök, hanem örülök: van még egy órám, de jó! Ha már ez elmúlt, jön a következő!

Majd megőrültem a tehetetlenségben! Nem tudtam kiirtani a fejemből a negatív gondolatokat. újabb és újabb negatív felismerésekre leltem. Használtam módszereket, hogy felépítsem magam. A rosszból a jóba, az egyik  módszer lényege: hogy egy papírt félbehajtasz, felírod a negatív szavakat, a felismeréseket a bal felére, a másik oldalra pedig ennek az ellentétét, a jót és ezt olvasgatod. Ennek ellenére még évek múltán is kísért az évekkel korábbi mindennapok számtalan felismerése. Abban is biztos vagyok, hogy a szabadság a gondolkodásunk hozadéka. Ha bennem megérlelődik, hogy ezek a negatív felismerések elhanyagolhatók, akkor egyre ritkábban fognak kísérteni.– „A szabadság felismert szükségszerűség.”

Számtalan értéke volt a hölgynek, mégis távol állt tőlem az ő szigorúsága, személyisége. Többször voltunk egy csapatban, és mindkettőnknek megvolt a maga feladata. Ebben a csapatban találtam olyan embert, akivel szívesen osztottam meg a munkát, az ő személyisége hasonlított az enyémhez, mégis kiegészítettük egymást. Hárman háromfélék voltunk, ez nem meglepő. A szigorú hölgy pedig olyan változásokon ment keresztül a hosszú évek alatt, ami meglepett. Teljesen megszépült az az ember, mégpedig kívül is, belül is. – Mindhárman változtunk, mégis rajta látszik legjobban.

Az életem során sok emberrel kerültem kapcsolatba.  A rokonokkal is, mégis inkább másra gondolok, az iskolákra, a zenére, a táncra, a munkahelyekre… A lakóhelyek, a tanulmányok is több embert sodortak mellém. Utazni kellett az iskolába, a konzultációkra, a munkahelyekre és eközben is ismerkedtem, kapcsolatok alakultak ki. – Nekem fontosak voltak az emberek, mindig elgondolkodtattak. –. Ma már az életem utolsó szakaszában élek, mégis megőriztem az emberekbe vetett hitemet,