Gondolatok

Gyermek vagy. Előző nap jót játszottál a nagynénéddel reggeltől estig. Élményteli együttlétet éltél meg, kimutattad a háládat, örültél. Másnap újra meglátogatott, feléd indult. Mit teszel, szaladsz elé, átöleled, megpuszilod? Nem

tetted meg. Mit gondolsz, mi az oka?

Milyen vagy? Figyelem egy feladatnál: vegyük a nyomtatást! Ki akarsz nyomtatni nyolcvan oldalt, kétoldalas nyomtatásban. Rosszul rakod be a papírt és rányomtatsz az előző oldalra. Mit teszel? Megszakítod a nyomtatást. Abba tudod hagyni ezt a feladatot? Akkor jó, meg tudsz nyugodni. Ha sürgős a feladat, akkor is találj magadnak egy olyan percet, ami kikapcsolja a mérgedet, és türelemmel-figyelemmel folytathatod, amit elkezdtél. - Könnyű ezt leíni, de ki fogja elolvasni!? Arról pedig nem is beszélve, hogy a feladatok közben meg sem állhatsz...

Te legalább tisztában vagy azzal, milyen vagy, de sok embernek más az érdeklődése, és nem sokat foglalkoznak azzal, hogy kik is ők valójában, és így terhelődik a világunk.

Nem biztos, hogy jól emlékszünk arra, amit régen hallottunk. Még az sem biztos, hogy jól figyelünk arra, amiben élünk.

Kértem őt, mondtam neki, hogy nem kell mindig beszélnie, nézelődjön, próbálja megszervezni magának a mindennapokat… Nem tudott figyelni arra, amit mondtam, csak hajtogatta a magáét… Mi mást tehettem volna? Hallgattam.

Mindenki mást tud egy-egy személyről, egy-egy dologról, egy-egy helyzetről? Előfordulhat. Ebből alakulhatnak ki a feszültségek, a meg nem értések, a mendemondák. Ez az állapot, jelenség  bármikor fennállhat. - „Többen inkább tudásnak vélik azt, amit gondolnak”. (K. J.)

Egészen sötét van, pedig csak a fekete felhők gyülekeznek az égen, nem pedig a jótékony est, amely pihenésre csábít.