Gondolatok

Az is lehet, hogy a megjelent könyv több annál, mint amennyit feltételezünk róla.

Vagy újságíróként, vagy magánemberként áll hozzá egy-egy témához. Így értelmeztem a választ.

Tudjuk, hogy minden ember és a családok is mások. Nálunk természetes volt, hogy sokat vagyunk együtt, jó szívvel segítettük egymást, szoros kapcsolatban éltünk öregkorig.

Zavarba hozta az embert azzal, hogy valakire azt mondta, hogy üresfejű.  Az üres fej és a túlméretezett egó jól megfér egymással?

A kényszerhelyzetben belemehetünk olyan kapcsolatba, amely életünk legnagyobb élményét adhatja. (Film: A bakancslista)

Nekem kifejezetten üdítő látvány, ha látom, hogy vannak emberek, akik örülnek egymásnak, ha találkoznak, legyen az bárhol…

Ha látok egy szép terjedelmes kaktuszt, mindig eszembe jut, amit a szabolcsi könyvtáram kapott ajándékba. Piros virágai voltak, és szinte ki sem látszott a zöld, annyi virág volt rajta. Most sajnálom, hogy Kati nem jött lefényképezni, pedig érdemes lett volna megőrizni azt a gyönyörűséget, legalább képen.

Feketeleves: Az ember annyira megszokhatja az egyedüllétet, hogy nem fogja fel a másik ember jeleit egy-egy adódó pillanatban. A Campus étteremben a velem szemben ülő hölgyet látásból ismertem, de még köszönőviszonyban sem voltunk. Nálam két leves volt, mivel tegnap nem mentem ebédelni, és ma kettőt kaptam mindenből. Az új ismerősöm már befejezte az étkezést, rákérdezett a levesre, eszembe sem jutott, hogy felajánljam a felét, annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal. Szívesen megtettem volna a felezést, ha eszembe jut. Megettem az ebédet, ahogy kifelé igyekeztem a Campusból, láttam, hogy egy másik asztalnál, a jó ismerőseitől a hölgy kapott levest. Rádöbbentem valamire, azért jutott eszembe, hogy leírjam. – Az emberek nem rosszak, csak figyelmetlenek, nem mindig működik az empátia. 

 

 Feketeleves  

Az ember annyira megszokhatja az egyedüllétet, hogy nem fogja fel a másik ember jeleit egy-egy adódó pillanatban. A Campus étteremben a velem szemben ülő hölgyet látásból ismertem, de még köszönőviszonyban sem voltunk. Nálam két leves volt, mivel tegnap nem mentem ebédelni, és ma kettőt kaptam mindenből. Az új ismerősöm már befejezte az étkezést, rákérdezett a levesre, eszembe sem jutott, hogy felajánljam a felét, annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal. Szívesen megtettem volna a felezést, ha eszembe jut. Megettem az ebédet, ahogy kifelé igyekeztem a Campusból, láttam, hogy egy másik asztalnál, a jó ismerőseitől a hölgy kapott levest. Rádöbbentem valamire, azért jutott eszembe, hogy leírjam. – Az emberek nem rosszak, csak figyelmetlenek, nem mindig működik az empátia

A legtöbb pillanat azon múlik, hogy kilátunk-e a saját fejünkből...)

„Ez tényleg így van! De számtalanszor járok én is így, Márti néni.  Azt hiszem ez asperger lehet.” (Az egyik tanítványom válasza, hozzátette a nevetős hangulatjegyeket) – Elolvastam az Asperger-szindrómát a NET-en, éppen most, az autista jelenségekkel együtt tárgyalta a cikk. 

-

csurdu - Balogh Márta