Gondolatok

Sokféle emberrel találkoztam az életemben. Nem különösképpen, de éppen akkor emlékszem vissza egy-egy emberre, amikor éppen hallok vagy olvasok róla, mint most is. A nyolcvanas évek elején történt, valahol Leányfalu környékén találkoztam

dr. Erőss Pállal, akit a "Jogi esetek" tévéműsorból ismertem és kedveltem. Olyan beszélgetésünk volt, ami még jobban megerősítette bennem azt, hogy ő egy igazán szeretni való, lelkes ember.

A legtöbb ember ösztönösen ír jól vagy rosszul. Gépelni meg kell tanulni, ha a számítógépet használni akarjuk. Aki idősebb korban lett számítógép-használó, annak sosem megy olyan könnyen a figyelem, mint az ifjaknak. Ráadásul még aggodalmaskodik is. Vajon, tényleg jól írta a szöveget, elmentette-e a javítást, hibátlan-e minden jel és szó? – Természetes, hogy törekszünk a tökéletes leírásra, a hibátlan munkára… 

Egy kis új helyesírás... Mire való? Ezek a szavak: ennivaló, mosnivaló, sütnivaló, mind főnév és a két szót egybe írjuk, de a rántani való csirke (mn) már külön írandó. 

Milyen volt? Elesett, Mégis megtapasztalta, hogy megtettek mindent érte, amit csak lehetett.

Milyenek a körülmények? Amilyen az emberi igényesség és munkabírás…

Az elviselhetetlen fájdalomtól olyan vallomást tesz, amilyet várnak tőle.

Nem kell elbizonytalanodni attól, hogy különféle megszólítással találkoztok. Tiszta szívvel szólítsatok úgy, ahogy mindig is tettétek, hiszen mindig az maradok nektek, aki voltam egykor. 

A latin tanárnőm, akivel még érettségi után is tartottam a kapcsolatot, arra intett, hogy próbáljam kordában tartani a szenvedélyességemet. – Vajon, jól tettem, hogy van valami, amiben megőriztem a szenvedélyemet?

Ha valamin nem tudunk változtatni, megértjük, és mégis gyötrődünk miatta, veszteségként éljük meg, pedig úgy is felfoghatnánk, hogy az életünk új mintázatot kapott, amit tovább lehet formálni.

Mérges voltam magamra, hogy megint megfeledkeztem magamról, őszintén beszéltem valamiről, amit nem biztos, hogy úgy értettek, ahogy mondtam, pedig nem volt szándékomban elvenni a kedvét a fiatalembernek.

Kiemelem a szövegből a helyesírást

A legtöbb ember ösztönösen ír jól vagy rosszul. Gépelni meg kell tanulni, ha a számítógépet használni akarjuk. Aki idősebb korban lett számítógép-használó, annak sosem megy olyan könnyen a figyelem, mint az ifjaknak. Ráadásul még aggodalmaskodik is. Vajon, tényleg jól írta a szöveget, elmentette-e a javítást, hibátlan-e minden jel és szó? – Természetes, hogy törekszünk a tökéletes leírásra, a hibátlan munkára… 

-

csurdu - Balogh Márta