Gondolatok

Lassan alakultak ki, sűrűsödtek az érzelmek, majd szerelem lett belőle? Plátói? Igen, későn fogott tüzet. – Nem kedvelte a férfit, olyan helyzetet teremtett az övéinek, ami miatt ellenszenvessé tette magát. Egy beszélgetős, táncos

nap elég volt arra, hogy megváltozzon a véleménye és olyan érzelmek jöttek elő, amire álmában sem gondolt volna. – Kedvelt egy szép fiatal, okos férfit, szívesen beszélgetett vele. Ráébredt, hogy vágyott a társaságára, magát is meglepte. Küzdött az érzések ellen. Szerepet játszott, el is érte, hogy elmúljon a szerelem és szeretetté váljon. – A szerelem anatómiája személyfüggő, de az említett három eset, az biztosan létezik, és általában igaz lehet.

Meglephet minket, hogy a néhány fiatal milyen könnyen eligazodik a zsúfolt NET-en. Nem véletlen, ők már az iskolában megismerkednek a különféle halmazokkal, és rálátnak, nem rémülnek meg tőle, nem érzik, hogy agyonnyomja őket a rengeteg információ.

Nem az a gond, hogy túlélő, hanem az, hogy a tudatlanságával kárt okoz, de a rosszul alkalmazott tudással is meg lehet tenni.

Az érzelmi hiányosság is tudatlanná teheti az embert.

Ha a gondolataid olyanok, amelyeket mások is jól fogadnak, és ezt magukénak érzik, mindez megerősíthet téged, hiszen olyan plusz energiát adhat, ami tovább visz az utadon.

 

Gyere, Mikulás!

*

Öreg és jó Mikulás

Elveszik a pirosban,

Csizmás lába nyomot hagy,

A tehertől megroggyan.

*

Kicsi és nagy cipőt rak,

Az ablakról álmodik.

Vajon mit hoz télapó,

Virgácsot vagy mogyorót?

*

Fényesedik a reggel,

Ugrik a gyerek, jót lel,

Szíve vágya felreppen,

Mikulásnak zengedez.

*

Legyél mindig Mikulás,

Gondolj néha-néha ránk!

Várunk téged december

Hatodikán reggelre.

 

Csurdu: Télapónak, Mikulásnak

*

Csizma, csizma, piros csizma

Csodát visz a hóban,

Télapót a puttonyával,

Mesebeli jóval.

*

Mókus, nyuszi leskelődik,

Tiszta-e az ablak?

Látszik-e a tiszta cipő,

Ajándékra várva?

*

Látja magát száz alakban

Mikulás, a drága.

Tálapós lett minden ablak,

Jóság ragyog rajta.