Gondolatok

Minden életszakaszból viszünk a tarsolyunkban valamit, ami végigkísér bennünket egy életen át. 

Hiteles köszöntés, a szívből jövő gratuláció, jókívánság.

Az ember és a természet örök körforgásban élnek egymással. Ahol az élettér nem zsúfolt, hanem tágas, és folyó hömpölyög a térben, a környezetünk virágos és sok fa van, ott az ember is boldogabb, ha a lelke a természetre fogékony. Tudjuk, hogy a fa megfogja a szelet, és minél több van belőle, annál jobb a levegő. Egy-egy séta a gondozott erdőben mindig felüdíti az embereket. Az erdészek különös emberek, szeretik a magányt? Lehet. A legnagyobb gyógyító a védett természet.

Azt lehet mondani, hogy a férfi általában örökre megsértődik, ha a nő nem fogadja el az ötletét, egy véletlen találkozáskor. 

Panaszkodtam Zsibinek, hogy nem tudom, hová tudok elhelyezni asztalokat és számítógépeket… Ő pedig eljött a „könyvtáramba”, körbenézett, rajzolt egy vázlatot, majd megmutatta, hogy hogyan oldjam meg a gordiuszi csomót. Egy szakember mindig jobban átlátja a teret, mint a többi ember. Zsibi mindig ott állt mellettem, ha meginogtam valami miatt. Miután átrendeztük a könyvtárat még jobban tetszett, és úgy szerettem, mint annak előtte. – Egy átrendezés nem kis gonddal jár, ha mégis sikerül jól megoldani, örömöt okozhat.