Gondolatok

Az én apámnak sosem voltam a terhére. Képes volt úgy dolgozni, hogy én ott voltam mellette, nem zavarta a gyerek. Sokoldalú emberként élt. Szerette a „társaságot”. Élte a munkát, nem jött ki a sodrából, boldog voltam mellette.

Anyám szeretett mindent gyorsan megcsinálni. Idegeskedett, ha valami nem úgy ment, ahogy ő akarta. Sosem ellenkeztünk vele, igyekeztünk a kedvében járni. 

Azt mondják, hogy ma, 12 óra magasságában kimaradt egy távolsági buszjárat Budapestre. Az okok ismeretlenek egyelőre. Lehet ilyesmi? Igen, előfordulhat.

A betörés, tolvajlás, lopás, csalás, becsapás, szélhámosság nem tehetség, hanem bűnözés.

Aljasság és árulás az, ha a bizalmat kijátszva folyamatosan meglopod azt az embert, aki a barátságával ajándékozott meg, még az ismerősöddel sem teheted meg. Miért ismétlem meg újra meg újra ezt a gondolatot? Hogy akkor is fel kell tudni állni, ha ez megtörténik velünk, és bánat él a szívünkben, de újra meg újra fel kell építenünk magunkat, mégpedig úgy, hogy eljussunk odáig, hogy már nem bánt a dolog.

Időnkét megdöbbenek azon, hogy milyen fülsértő módon szidnak valakit az utcán vagy akár valamely intézményben…

Az ember akkor is próbálja humorral megoldani a helyzetet, ha az nem is olyan vicces.

Ha felébredsz valamiért egy és három óra között, igyál vizet legalább két decit! Amikor felkelsz, akkor is legalább ennyit vagy többet, és negyvenöt percig ne egyél, hadd dolgozzon a víz a szervezetben! Az a jó, ha minél több vizet iszol egy nap, és ne legyen buborékos…!