Gondolatok

Kimondhatjuk... Újra éljük? Mi okozhat örömöt? Mondd ki! Még akkor is, ha az öröm természetes, és a bánattal, a rosszal többet foglalkozunk? Igen. Mi az, ami mosolyt csal az arcunkra? Ki hogy látja? Ha elég egy szó is: a gyermek, a természet, a zene, a dal,

a megértés, az olvasás, a tevékenység, találkozások, a siker, ajándékozás, közreadás, adakozás, tudományok, művészetek, élmények, alkotás, teremtés…

Ő tábort vert, te nem tetted meg.

Zavar, hogy nem te találtad ki? 

Fejlődtem – mondta. Meg is látszott a a viselkedésén és a munkáján.

Amit apám akart, az meg is valósult.

Nekem 48 órás nap kellene, de lehet, hogy akkor meg az lenne kevés…

Ha nyűgös vagyok, mivel oldom fel magam? Feltérképezem az egészségemet, próbálok megoldást találni a problémákra…

Amikor nem az ember a fontos, nem az érzelmek, az összetartozás, az önzetlenség, hanem az, amije van, a tulajdona képezi a kapcsolat alapját, ez a miliő már nem kellemes, az érdek szövi át.

Ami nem a tied, nem veheted el, még úgy sem, hogy csak kicserélted a jó minőséget ócskára, így is lopás.

Mire törekszünk egy életen át? Hogy, ami adódik azt felelősen, komolyan éljük meg? Ha sikerül elérni, hogy feszültség nélküli nyugdíjasok leszünk, akkor valószínű, hogy megtettük, amit tudtunk. Ha pedig még a nyugdíjas lét is alkotó munkával, tevékenységben telik, akkor képesek maradtunk a arra a fejlődésre, hogy életünk utolsó percéig „tanuljunk”. Bármit megtehetünk, ami hasznos lehet egy-egy közösség számára.

Tudom, hogy minden munka és maga az élet is nehéz. Annyit sem tud egy buszsofőr megtenni, ha intenek neki, megálljon, arról nem beszélve, hogy a korábban, hamarabb indult a kelleténél, a mobiltelefonom szerint. El tudom hinni, hogy az eső ment az agyára, pedig ő a buszban ült, én pedig gyalogosan, integetve rohantam a busz mellett, éppen azon az oldalon, ahol a visszapillantó tükör van. Üresen ment el a busz. 

Egyes emberek többet érzékelnek-észlelnek, több jelenséget tudnak felfogni és elemezni, mint mások. Kire hogyan hat az időjárás? A szülök és pedagógusok figyelnek a gyerekekre. A felnőttek pedig megfigyelik saját magukat, megjegyzik a jeleket. Elolvassák a tájékoztatókat, keresik a magukhoz hasonlókat, átveszik mások tapasztalatait. Az internet és az orvos segít a egészséget megtartani, a felmerülő jelenségeket feloldani.