Gondolatok

A K-PAX: A belső bolygó német-amerikai sci-fi egy olyan film, amit többször is megnéztem. Minden természetes benne: az utcai események, a családi élet, az eszelősök intézménye, az utazás, a vidéki elhagyott farm… Dr. Márk, a szenvedélyes pszichiáter

és az eszelős, a földönkívüli Port kapcsolata szinte barátinak is mondható. Az orvos úgy érzi, hogy meg kell találnia azt az eseményt, ami a bolondériát elindította Port-ban. Helyzeteket teremt, hogy minél jobban megfigyelhesse, sőt meghívja vendégségbe, elviszi a csillagász professzorokkal való találkozóra… Majd az utolsó módszer, a hipnózis, ami elég veszélyes, de eredményt hoz.

A K-PAX című filmben a kétszeres Oscar-díjas Kevin Spacey egy ártalmatlan fickót alakít, aki valahogy rendőrkézre kerül egy utcai rablótámadás utáni zűrzavarban. A többszörösen Oscar-jelölt Jeff Bridges egy kis közkórház igencsak megedződött pszichiáterének szerepét játssza. Kettejük útja akkor keresztezi egymást, amikor a rendőrség Prot (Spacey) ügyében Dr. Mark Powell-hez (Bridges) fordul, miután Prot rendkívül udvariasan arról tájékoztatja őket, hogy a fényt túl erősnek találja ezen a bolygón - ragyogóbbnak és erősebbnek, mint otthon, a távoli K-PAX bolygón.

Powell a pályafutása során már számtalan képzelődő beteget kezelt és úgy gondolja, hogy csak idő kérdése, mikor hullik le Prot álarca, hogy mikor tudja szóra bírni őt az igazságról. Prot azt állítja, hogy tényfeltáró küldetést tölt be: sok mindent talált itt, ami tetszik neki, de még mielőtt a nyár véget ér, haza fog térni bolygójára. És ahogy telnek a napok, s közeledik elutazásának kitűzött ideje, betegtársai a kórházban valamennyien vele akarnak menni, hisz az ezer fényévnyire lévő bolygó életét oly hívogatóan festi le előttük.

Dr. Powellt sötét félelmek gyötrik Prottal kapcsolatban és eltökéli, hogy minden elképzelhető eszközt igénybe vesz, hogy felfedje az igazságot erről az emberről, még mielőtt túl késő lenne. De ahogy ezek az eszközök sorra csődöt mondanak, Powell kételkedni kezd még olyan dolgokban is, amelyeket egész életében biztosnak hitt. Különösen, hogy Prot tudásával megdöbbent több szkeptikus csillagászt is!

Powell fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy Prot valamilyen módon valóságos? És ahogy fáradhatatlanul próbálkozik, hogy áthatoljon Prot védőpáncélján, ráébred, hogy valójában ő maga vált áthatolhatatlanná. 
 

Ex Machina amerikai-angol sci-fi filmbe (2015) többször belenéztem, de nyomasztónak találtam, nem néztem végig. Ma végre rászántam magam arra, hogy az elejétől a végéig megnézzem.

Mi zavart? A nyeremény:  utazás egy olyan birtokra,

amit senki más nem ismer, csak a pilóta?

Caleb, a nyertes hatalmas birtokot lát, de lakatlant. Hol van a kutatóbázis? A világtól elzárva, a föld alatt.

Mit mondunk és teszünk egymással, ha együtt vagyunk?

A vendéglátó tulajdonos, Nathan, a fiút egy kísérlet miatt fogadja. Csak ketten élnek emberként és a női robot(ok), a kísérleti tárgy(ak.)

Nathan csak azt akarja hallani, ami őt megerősíti. Azokat a szavakat jegyzi meg, amelyek a maga Istenségében megerősítik. Kifejezetten ellenszenves, ha együtt van bárkivel. Ha nem szólal meg, akkor semmi baj nincs vele.

Mi történhet egy hét alatt? A szépséges női robot, Eva lenyűgözi a fiatalembert. Caleb hagyja, hogy Eva irányítsa a beszélgetést, válaszol a kérdéseire. Azon kapja magát, hogy szereti a társaságát. Mi történik az áramszünetben? Eva rosszat mond Nathan-ről. A véletlen műve, Caleb beleláthat Nathan kísérleti munkájába…

Caleb szökést tervez Eva-val? Elvileg igen, de felsül, Nathan leleplezi. Viszont megdicséri, hogy jó munkát végzett. Arra volt kíváncsi, hogy Eva öntudatra ébred-e.

Meglepő csavar a filmben, szinte hihetetlen dolog történik,  Eva fellázad. Beleviszi a lázadásba a másik robotnőt, akit a tulajdonos tárgyként használt, és Nathan meghal.

Caleb habozik, nem mer lépni. Eva bezárja, ő pedig egyedül indul az ismeretlen világba.

Olyan kérdéseket boncolgat, amit eddig egyik „robotos” film sem tett fel. Nem csak azt boncolgatja, hogy egy mesterséges létforma hogyan és mivé fejlődik, hanem azt is, hogy mi emberek mivé válunk aközben, hogy Istent játsszunk. És, hogy ezzel a hasonlattal éljek: ha Isten saját képére formálta az embert, és az minden jó szándéka ellenére mégis tökéletlen lett, milyen lehet egy robot, akit egy ilyen tökéletlen teremtény alkotott? Van-e választási lehetősége és él-e vele, hogy ne az emberi gyarlóságot kövesse, hanem felülemelkedve programján és „teremtőjén” az evolúció egy következő állomása legyen?

 „Caleb (Domhnall Gleeson) programozó egy internetes óriásvállalatnál. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy eltölthet egy hetet Nathan Bateman (Oscar Isaac), a cég vezérigazgatójának privát hegyi nyaralójában. Ám megérkezésekor rájön, hogy Nathan valójában egy különös és lenyűgöző kísérletben való részvételre választotta ki: kapcsolatba kell lépnie a világ első mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány testében lakik. Feladata, hogy megállapítsa Ava (Alicia Vikander) rendelkezik-e öntudattal vagy csak egy gép, ami a programját követi.”

„A remek forgatókönyv és színészek mellé, párosul még egy egyedi klausztrofób, nyugtalanító hangulat is, amitől sokáig nem lehet szabadulni. A látványvilág is remekül alátámasztja a film mondanivalóját. Zárt terek, steril szobák, semmi egyediség, semmi figyelemreméltó, kivéve Ava-t a robotot.

„Az Ex Machina nagyon sok kérdést tesz fel, de kevésre ad választ, ami nem baj, mert így lehetőséget kapunk egy kis agytornára. Alex Garland tiszteli annyira nézőt, hogy nem rágja a szájába a mondanivalót, hanem hagyja, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedjünk nyugtalanító víziójában. Remek sci-fi és egyben briliáns pszicho-thriller is, amely egy emlékezetes, már-már Kubrick-ot idéző fináléban teljesedik ki.” (NET)

Ami szép a filmben: a kutatási-kísérleti bázis környéke. Gazdag szépségű tájban gyönyörködhetünk, a vízesésben, a hegyben, a völgyben és a zöldben, valamint a távoli hegycsúcsokban, a fehérben és a kékben. 

Érdekes lehetne a férfiagy mintázata is, ami eddig csak tevékenységekben és harcokban mutatkozott meg. Mit tenne egy öntudatos férfi robot, ha bezárva tartanák?

Miért fontos az öntudat? Hogy legyen benned önérzet, önbecsülés, eszmélet. Tudod, amit tudsz. Teszel és teremtesz. Felfogtad az én jelentőségét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs senki más, csak az én, viszont éreztetni tudod, hogy te is vagy. – ” A magyarban az öntudat: annyi is, mint önérzet, aki saját becsét érzi és másokkal is érezteti.” (NET) „Filozófiai értelemben az öntudat: az embernek önmagára, mint személyre és a világhoz való viszonyára vonatkozó tudata. Továbbá valakinek vagy valamely közösségnek a saját szerepére, értékére vonatkozó ismerete.” (Magyar értelmező kéziszótár)
 

A tanár is ember, a női szépség és okosság lebilincselheti. A professzor gyámoltalan lett Lilivel szemben, aki a kezébe vette az óra irányítását. Rozi támogatta Lilit. A tankörtársak is kivették a részüket a munkából. Pörgős óra lett. 

Mire van szüksége? Helyre, amit elvesz a közösből…