Gondolatok

Nem árt, ha felvértezed magad. Ez az út, amit te jársz, buktatókkal jár. Lehet, hogy mindenki ezt mondja a sajátjáról is.  Igen, lehet, hogy nem mondhatunk mást, ha így érzünk.

Ez a könyv most jött ki a nyomdából. - Akkor még ropogós.

A másik ember helyett mindenki könnyen dönt?

Hogyan állunk hozzá egy-egy helyzethez? Megértjük, rálátunk az egészre, vagy csak magunkat vesszük észre? Kivel értünk egyet, kivel nem? Még sorolhatnám a kérdéseket, amelyek egy-egy helyzet kapcsán felmerülnek. Nagyon fontos lehet, hogy hiszünk abban, hogy az ember meg akarja oldani a dolgokat, mégpedig a lehető legjobb tudását latba vetve.

Ha minden nap változtatunk valamin, azt is meg lehet szokni? Igen, lehet. Így kevésbé zavarna minket a tágabb környezetünk új arca, sokszínűsége. 

Magas, vékony, kellemes megjelenésű, szép arcúnak mondható hölgy több is látható a városban. Akivel most találkoztam, ősz haját hátul összetűzve viselte, idősebb hölgy lehetett, de kortalannak látszott, és ott téblábolt a buszmegállóban. Úgy tűnt, mintha csak őgyelegne az emberek között. Meg is lepődtem, amikor utolsóként felszállt a buszra. Leült mellém, és arról beszélt, hogy szeret biciklizni, de a gyerekei nem szívesen engedik meg neki. Szívesen jár-kel a városban. Könyvekről kérdezgettem. Megmutattam neki a nálam lévő könyvet. Olyan különös lett, megváltozott a hangulata, mintha megbolydult volna benne valami, összevissza beszélt. Majd szó nélkül fölállt, és leszállt a buszról. Még láttam őt az ablakból, ahogy hevesen gesztikulálva mesélt valamit az egyik asszonynak, aki éppen mellé sodródott.