Gondolatok

A beszéd olyan kincs, amit csak az írás múlhat felül. Ha valaki szépen és jól beszél, az úgy is ír?

Eleink-elődeink hagyományoztak. Ránk mit hagytak? A lelkiséget és mindazt, amit tudtak, amire képesek voltak. Vitt minket anya-apa igaza.

Neveltek minket, a saját képükre formáltak. Változnak az idők, és mi is változunk bennük? Igen, így van ez. Szétszakadnak a szálak, majd összeforrnak. Vajon hány családban van meg a szocializációs képesség, a szülői erély, az útmutatás, az a képesség, amely megőrzi az egyensúlyt a felnőtt és a gyerek között? Általában mindenki tud nevelni. Mire neveljünk? Ennek nem is olyan könnyű megfelelni. Könyvek íródtak, amiből mindenki azt szűri ki magának, amit már úgyis tudott. A gyerekek felnőnek, és önálló életet kellene élniük. Az életük során mindig változnak a dolgok. Szükség van arra, hogy megújuljanak újra meg újra. Hogy lehet erre felkészülni? Ez az a titok, amit a gyerek és a szülő együtt old meg, már akkor, amikor még kicsi a gyerek, és ránk hagyományozott meséket olvas neki. Ha jól ismerjük a gyerekeinket, ha képesek vagyunk utánajárni a meg nem oldott helyzeteknek, akkor sikerülni fog? Lehet.

Szétszakad a szál, majd összeforr, de már nem lesz a régi.