Gondolatok

Mit engedsz meg magadnak és másoknak? Nem mindig sikerül úgy dönteni, hogy egészséges kapcsolatba kerüljön az én meg a te. Aki nem tud belátó lenni, az mindig a másikat fogja molesztálni azért, mert neki nem megy, nincsenek jó kapcsolatai, elégedetlen, kritikus… 

Egy élet sem elég… Minden fontos? Igen. Hogy lehet mindent vinni? Megosztással.

Ismétlem: az elfogadás is adás. Azt viszont érezni kell, hogy mi az, ami szívből jön, és mi az, ami érdekből…

Változhatunk? Igen, hol fejlődünk is, hol hanyatlunk. Ha egész életünkben ösztönösen viselkedtünk, idősebb korunkban megtanulhatunk felkészülni a helyzetekre? Többféle verzióban gondolkodhatunk, hogy a kapcsolatok  működőképesek maradjanak, és újakkal gyarapodjanak…

Egy-egy pillanat megörökíthető, akkor is, ha nem számítunk rá. Szembesülhetünk magunkkal, de nem kell ezért megsértődni, ”tetten értek” minket. Az már más kérdés, hogy mit tesznek veled…

A katedrális című könyvet a 2000-es években olvastam, és most Ken Follett 2010-ben megjelent műve A titánok bukása került a kezembe. Vajon, hogyan éltek az emberek a XX. század kezdetén, mondhatnám úgy is, hogy 1911-1924-ig.

Meglepő kijelentés volt: „a háborúról az az igaz, amit az emberek beszélnek, és nem az, amit egy könyvbe írnak.” Csak mondott valamit, de nem gondolta végig, pedig nem jellemző rá. 

Mi inspirálhat? Egy-egy tehetséges ember, egy könyv, a természet, egy-egy zenedarab vagy más művészet… 

Aki naplót ír, a jelen eseményeiről, az gazdagodik általa?