Gondolatok

VíZBEN... Csobban a víz, tükre szétfolyik. Megmártózik, úszik benne. Víztömeg ölelgeti, a mélység és magasság. A felszínre bukik, lélegzik. Sellő lesz belőle, vagy delfin.

„A jó kapcsolatok védik az elmét…” (Eszes Andrea)

Ha nem hívod fel a figyelmet valamire, amit Te alkottál, akkor honnan tudnák?

UNOKAHÚGOMNAK… Ha csak te tudod, senki más, hogyan érteted meg magad? Olyan helyzetet teremtsél, hogy képes legyél arra, hogy alkalmazni tudjad a tudásodat! A testvéred ott áll melletted, olyan képességei vannak, amelyek kiegészítik a Tiédet. Amit elhatároztál, megígértél, azt szeretném látni!

Amikor elemezzük az utóbbi hét évet, mégpedig a saját életünkben megtapasztalt történések alapján, akkor már úton vagyunk. Elemzünk és nem kesergünk? Erre törekszünk.

Nem volt képes arra, hogy olyan igazi ember legyen, mint amilyen harminc évvel korábban volt.

Vannak helyzetek, ha felnyitjuk a másik ember szemét, boldogtalanná tehetjük, elvehetjük az életkedvét. (ismétlem)

Belelapozgatok a könyvbe, mint ahogy megteszem a számítógépen lévő „könyvekkel” is, de most még csak ott tartok, hogy a a hagyományos könyveket szívesebben lapozgatom.