Gondolatok

 Érzésvihart élt meg. Még van belőle, nem múlt el. Röpdös a szó, ha szól, ha beszél. Nevel – szelídít, nem henyél. Morog – mosolyog, lendít – repít, ha maga is a fényben él.

Miért nincs benned energia? Nem tudod elengedni

a bánatot, a gyengeséget, a rosszat… Komolyan nem érdekel semmi. Beteg vagy…

Nem mondta ki. Miért nem? Megbántotta volna. A fennálló helyzet legalább annyira bántó lehetett számára.

Elmereng. Szendereg. Idősödik, elalszik? Szó sincs róla, csak elszunnyadt. Berzenkedik a nagymama.

Kimondta, amit gondolt, de nem volt igaza.

Hogy szeret? Úgy szeret, ahogy tud.

Még mindig bántanak azok a dolgok? Igen, nagy csalódást okoztak. Már nem fáj, de a hiány bánt, hiszen mindig szembesülök a hiányokkal.

Elfogadom? Mi mást is tehetnék? Nemet is mondhatok. Az új felé nyitok…

A szeretet...

A szeretet állandó kihívás. Nem pihenő, hanem mozgás, növekedés, együttműködés. Lehet, harmónia, vagy konfliktus. Lehet öröm, vagy bánat, de mindez elenyésző ahhoz a dologhoz képest, hogy két ember léte lényegéből éli át egymást. Nem azért, hogy meneküljenek önmaguk elől, hanem azért, mert egyek önmagukkal. A kapcsolat mélységét mutatja az elevenség és az erő, ez az a gyümölcs, amiről a szeretet megismerszik. (Erich Fromm: A szeretet művészete. Kicsit átírtam.) csurdu.hu  honlapom látogatható…(Ismétlés)

-

csurdu - Balogh Márta