Gondolatok

A szárnyas évek jöttek, és csak egyet tehetünk ellenük, szárnyalunk.

Azt hitte, könnyebb lesz neki távol mindenkitől, de ez nem ilyen egyszerű, hiányoztak neki az emberek.

Számított rá, és meg is jött az a válasz, amire várt.

Nem vártalak – ezt mondtad. Elragadott a múzsa.  Örültél neki. Végre újra bele tudtál menni a témákba, de kizökkentél belőle, „megzavartak”.

Mikor jut el odáig, ami már korábban megvolt?

Már az is terhes, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzelte.

Ki akart vonulni a munkából, de nem úgy lett előkészítve a dolog.

Villanófényben él minden embertársunk. Milliárdnyi fénylép kering az éterben, hogy az ember egy legyen a sok közül, az univerzumban.

Az egész pillanat olyan volt, mint egy gyerek hisztije. Tudja, hogy mit akar, de akadályozzák benne. Hisztizik, majd megnyugszik, és megy tovább a verkli.

Mai csemege: A buszmegállóban annyira beszélgettem az egyik ismerősömmel, hogy figyelmetlenül felszálltam a buszra, és a  padon maradt az ebédem..  Már a bolt felé bandukoltam, amikor észrevettem magamat, valami hiányzik a kezemből. Nem gondoltam, hogy meglesz, nem is mérgelődtem, hanem visszafordultam , hogy megnézzem, üres-e a pad a buszmegállóban. Nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a padon várt az ebédem. – Boldogság töltött el, az energiám megsokszorozódott, pedig majdnem negyven fok meleg volt.

Hogyan bírják a meleget a dolgozók? Az utasok kényelméért mindent megtesznek, de a sofőrnek nem jár tisztelet? Igen, panaszkodnak a dolgozók. Kevesen vannak, elmennek kamionozni a dolgozók. A buszsofőr panaszkodik a helyzetére, arra, hogy olyan meleg van, hogy majd elájul, nincs „légkondi”. Az utasokkal nem lehet bírni, rosszul viselkednek, ráadásul feljelentgetik őket. – Elgondolkodtam a sofőr szavain, magam is tapasztaltam, hogy néhány utas mindent megenged magának, pedig a buszsofőr nem azért van, hogy rajta töltsük ki a mérgünket.