Gondolatok

Fájhat valami, amit önhibánkból tönkretettünk. Nemhiába mondják nekünk, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Nincs visszaút.

A szemem előtt zajlott, megdöbbentett, de nem akartam elhinni, hogy ilyesmivel is foglalkoznom kell, mintha csak képek peregnének a szemem előtt. Két olyan ember volt mellettem, akikben nagyon megbíztam, de kiderült, hogy nem kellett volna. – A felismerések nem arra valók, hogy eltávolodjunk az emberektől, hanem arra, hogy jobban átlássuk a dolgainkat.

Ami pedig a hátunk mögött zajlik, arra is rájövünk, ráérzünk a tettekre. Mire feltérképezzük a helyzetet a nyomok alapján, évek múlhatnak el. Az embereken viszont látszik, hogy nem olyanok, mint amilyenek voltak, a beszédük is megváltozott. Ilyen egyszerűen lehet követni minden galádságot? Nem hiszem, inkább arról van szó, hogy arra számítottak, hogy más lesz a helyzetük. – Vannak emberek, akik felbecsülik önmagukat, másokat pedig lebecsülnek.

A lopások, a csereberék kiderülnek, és az emberek megszégyenülnek.

Amíg nem koppintanak a fejére, addig nem nyugszik a bőrében?

Érzelmileg fel van töltve, de nem tud figyelni, tönkre teszi a „gépet”, amin dolgozik.

„Nagy elhatározások” születnek benne, eszébe sem jut, hogy nem az övé, amivel sáfárkodik.