Gondolatok

A zavaros lelkű, ambiciózus emberek, sok kalamajkát tudnak okozni.

Az is egy jó önvédelem, ha látható nyoma van a tetteinknek, ami táplálja a lelket is, és megvéd az igaztalan emberek támadásától.

Egy-egy pozitív élmény meddig hat? Ameddig új meg új pozitív felismerésekre találunk benne. 

Egymás felé vagy egymástól el? Nyilvánvaló az, amelyik a járható út, és még a párhuzamosság, úgy élünk egymás mellett, hogy megéljük a szabadságot is.

*Vajon mi kell ahhoz, hogy egy ember ne szomszéd a villanyóráját kapcsolja ki, hanem  emberi módon megegyezzenek egymással? Arról nem is beszélve, hogy így elkerülhetné a bűncselekményt.. (Senki sem látja, hogy a folyosón matatnak a villanyóraszekrényben?)

Ha egy ember  még idősebb korában is az átlagnál gyorsabb mozgású, felfogású marad, az nagy áldás, hiszen több feladatot el tud látni egy nap, mint a lassúbb kortársai. Teremtő ember lehet.

Csak semmi nyafogás, az idő foga úgyis rág.

„Bárkit” közel engedhetsz magadhoz, de a pofátlanságot, a szemtelenséget, az aljasságot nem kell eltűrnöd.

Vállalása egyszemélyes, bármit megtesz, hogy segítse a családját, hiszen rajta áll vagy bukik minden.

Ki tudja megélni a tisztelet, az elfogadás, az összetartozás érzését? Aki gyermekkorban már látta ezt a szüleinél, környezetében, és növekedésével, a személyiségfejlődéssel pedig tovább erősödött benne.

Aki elégedetlen magával, az sosem lehet önmaga?

Talán az a jó, ha mostanában bármit teszel, nem számítasz még arra sem, akire korábban számíthattál.

Örömforrás, ha jó megoldások születnek, ha végre működnek a gépek, megszűnnek a meglepő problémák, és jól teljesítenek a szolgáltatók.

Szomorú tény, hogy idősebb korban már nem úgy élünk, ahogy akarunk, hanem úgy, ahogy tudunk.