Gondolatok

Egy ifjú ember bármennyire okos, művelt és tájékozott, a tapasztalatok híján nem képes azt a tudást birtokolni, amit egy idős művelt ember magáénak tudhat. Nagyon fontos a műveltség. Kihangsúlyozom, az iskolázottságot, az olvasottságot,

a foglalkozást, a tapasztalatokat és azt is, amivel a mai napig is foglalkozik. Ha most egy-egy életepizódról megkérdezel jónéhány embert, kinek fogsz hinni ifjú ember? Ugyanez történik, ha a régi háborús történetekről kérdezed az embereket, mindenki másként mondja, hiszen az ember lelkisége egyedi. Csak az képes a realitás talaján állni, megfelelő információkkal szolgálni, akivel megtörténnek a dolgok, és el is gondolkodik rajta, mégpedig "minden" eseményen, és folyamatosan mérlegeli.

Arra kellene figyelni, hogy ha árad a víz, csatornákba tudjuk terelni, zsilipes megoldás jó. Nem könnyű építeni és karbantartani a csatornát, de ki kell találni, hogy mi a megoldás… Az emberek a jó célra vevők?

A sunyi embernek tele van a nadrágja? Azért ilyen, mert nem tud megbirkózni az életfeladatokkal?