Gondolatok

Nagyon fontosak a kapcsolatok az életben. Hogyan lehet kapcsolatba kerülni? Figyelmességgel, kedvességgel, udvariassággal, segítőkészséggel, tájékoztatással, érzelmekkel, és mindazzal, amivel a másik emberben rokonszenvet ébreszthetsz.

A csodatévő hal (Mint a mesében…) Van egy jó ismerősünk, aki sokat horgászik. Egyik nap, élő halat hozott nekünk. A gyerekek kádba rakták, főtt kukoricával etették. Összebarátkoztunk a hallal. Akkor már tudtam, hogy nem lesz ebből halászlé. Amikor kimentek a fiúk, gyorsan kivettem néhány szem kukoricát a kádból. A gyerekek figyelmét óvatosan arra irányítottam, hogy nézzék meg, evett-e a hal? Nagy volt az öröm, hogy fogyott a haleleségből, jól érzi magát a víz urasága. Nézegettük kedvünkre, és azt találtuk ki, hogy kivisszük a Duna parthoz, és visszatesszük a megfelelő élőhelyére. Mindannyian gondolkodtunk azon, hogy mi is legyen a három kívánság, amit búcsúzáskor megbeszélünk vele. - Autóba ültünk, kiszálltunk a parton, álldogáltunk, néztük a mozdulatlan, álló halat a vízben, a reflektorfényben. Percekig vártunk, mormoltuk a kívánságokat, amelyeket továbbítottunk a csodatévő halnak, aki ott maradt helyben, míg be nem fejeztük a mondókánkat. Kóstolgatta a vizet, a hőmérsékletet, az új helyzetet, és figyelt minket. Majd hirtelen mozdulattal megfordult, előrelökte magát, csapott egyet, és eltűnt a szemünk elől. – Horgász barátunk kissé megsértődött, de utóbb megenyhült: érzelmes lökötteknek nézett bennünket. A kívánságok viszont – talán a halnak köszönhetően, ki tudja – teljesültek. (Zsibi)

Mit tehetünk, hogy jó légkörben éljünk? Próbáljunk empatikusabbak, belátóbbak, együttérzőbbek lenni! A szakorvosi rendelőben egy idősebb férfi elkezdett kiabálni a doktornőre, hogy ő már másfél órája itt van, tegnap kapta az időpontot, és most itt várakozik. – Itt lett volna korábban? Én nem láttam, csak akkor, amikor leült mellém, az pedig néhány perce volt, mégpedig akkor, amikor az előttem lévő hölgy felkelt mellőlem, és bement az orvosnőhöz, Éppen akkor kiabált, amikor én mentem be a vizsgálóba, illetve én kerültem sorra. El lehet képzelni, hogy milyen paprikás hangulat kerekedett. Ilyenkor nehezen nyugszanak meg a kedélyek…

Mai csemege: Az árnyékba húzódtam a buszmegállóban, és az egyik padon üldögéltem. Szembe jött velem egy szép, kerti virágcsokor biciklin, majd felbukkant egy ifjabb nyugdíjas kolléganőm is, és már szállt is le a bicikliről, hogy néhány szót válthassunk. Régen nem találkoztunk. Summa-summarum a beszéd, a búcsú után a virágcsokor is az enyém lett, ajándék. Láttam, hogy másnak is csillogott a szeme a virágok láttán. Meg is kérdezte egy fiatal anyuka, aki a kislányával éppen kifelé jött a lépcsőházból: a piacon tetszett venni? – Nem, ajándékba kaptam. 

Aki több helyen dolgozott, annak több a kollégája is. Jó érzés olyan városban élni, ahol sok az ismerős? Igen, így van. Jó látni, hogy megvannak, jönnek-mennek, járnak-kelnek, jelen vannak, nap mint nap lehet ismerősökkel, ha úgy akarja, mégpedig a utcán, intézményekben, étteremben, boltban és bárhol. (Arról nem is beszélve, ha több helyen tanult, akkor még több az ismerőse.)