Gondolatok

Meglepett a találkozás Bencussal, nem számítottam rá. Az egyik nagynénje jött vele. Mindketten villámgyorsak, de azért egy ölelésre, egy puszira volt idő. Bencus nagyot nőtt. Jövő hónapban lesz négyéves. A mamival különösen jó kapcsolatot ápol. Nagyon

jól tudnak együtt lenni, játszani, aludni… Most azonban kevés az idő, sietni kell tovább, de azért még egy kis csokit is el tudott majszolni. Ami igaz, az igaz, még egy hamisítatlan férfias csókot is kaptam tőle. Bár nem biztos, hogy örülne neki, ha tudná, hogy kifecsegtem a titkunkat.

Jókat nevettünk az egyik barátnőmmel azon, hogy a közös  ismerősünk csütörtökre ébredt  szerda helyett, és taxival ment a szakrendelésre, hogy időben odaérjen. Amikor nem fogadták, akkor döbbent rá, hogy mi is a valóság. Az ilyen akcióknak megvan a tanulságuk, bele kell nézni a naptárba, mielőtt  elkezdjük a napot nyugdíjas korban.

Elgondolkodtam azon, hogy mi lesz azzal az unokahúgommal, aki többet tud, mint bárki más a korosztályában, mindent elolvas, ami elő van írva és érti is. – Hogyan tudnám benne feloldani a kényszerességet, a teljesítménykényszert?

Mit tehet az ember, ha forgatja a fejét és fáj, nemcsak a nyaka, hanem a háta egy részébe is belehasít a fájdalom? Ha az orvos megengedi, menjen el masszőrhöz!

Miből nyerünk energiát? Mindabból, ami könnyebbé teszi a testünket-lelkünket. Lehet az: elégedettség a családdal, társainkkal, munkánkkal, magunkkal… Mi lehet még? Mindaz, amit képesek vagyunk megtenni az egészségünk érdekében.

A gyerekek szívből játszanak. Örömöt ad nekünk az a kislány, az a kisfiú, aki úgy megy ki a színpadra, mindenkinek integetve, mintha nem is színpadi előadó lenne, hanem csak játszótérre menne, ahol mindenkit ismer...