Gondolatok

Vajon, hogyan érinti, ha megkapja a levelet, további gondolatokat ébreszt benne, és van lehetőség a további eszmecserére? A levelezés olyan tevékenység, amelynek alapja legtöbbször az érzelemgazdagság…

Ifjú koromban boldog-boldogtalannal

leveleztem, sosem esett nehezemre. Ma már mind a fizikai, mind a lelki állapot szükségeltetik hozzá, mégpedig olyan, amelyben képes vagyok ráhangolódni egy levél megírására.

Hadd kötődjenek a gyerekek még egy emberhez, vagy többekhez, még úgy is jó lehet, ha ez a lélekszál nem olyan erős

Zsibi több írásomnak a főszereplője, többek között az alábbiaknak is.

 Csurdu: Meglepetés

Alkonyodott. Telefonon hívtam őt, de nem értem el. Nem volt otthon. Egy óra múlva szólt az ismerős hang. Jelentkezett.

Talán egyre gondoltunk. Kocsiba ült, felkeresett. A CD-n szólt a kedvenc zenénk. Belefeledkeztünk. - Adok rá kakaót, hogy halld a gitárt is - mondta. Kimentünk a Duna-partra. Az esti fények jelentkeztek. A Duna tükre közel volt és mégis távol. Csak a túlsó part fényeit érzékeltük, meg a zenét. Megvolt az esti séta, a beszélgetés, és mielőtt kiszálltam a kocsiból, egy csomagot adott át. Meglepett. Alig tudtam valamilyen hangot kipréselni a torkomon. Nehezen térek magamhoz, olyasmit kaptam, amit sosem lehet kérni, csak adni.

Csurdu:Meztelenek 

Téved, ha azt hiszi, hogy biztosan tudja. Meg fogja jegyezni a nevét, ha fontosnak tartja. Csak egy nő ül a férfiak között. A kamera mindig rajta van. Csinos és kortalan. Az urak tőle kapják a lehetőségeket, de úgy, hogy nem is tudnak róla, csak használják. Pereg a film, zajlanak az események. A tevékenység forgatókönyv nélkül zajlik. A tévé meglepte a tanácskozó embereket. A hölgynek fejlett a problémamegoldó képessége, pedig a tanácskozók közé tartozik, és nem a tévésekhez. A kezében tartott dosszié anyagát hol az egyik társának, hol a másiknak nyújtja. A tájékoztatók rövidek és érthetőek. Látszólag mindenki friss volt és érdeklődő. Az urak előtt papír, a téma egyre gazdagodik. A spontán tévériportok, meglepetések időnként jobban sülnek el, mint a megalapozott, forgatókönyves tévéfilmek. Senki sem sülhet bele a szereplésbe, mert különben megkérdőjeleznék a jelenlétét. A tükörképek nem mindig azt mutatják, amit látni szeretnének. A lapos pillantások nem hatnak a monitorra. A képernyőn az is rajta van, amit legszívesebben takargattak volna, mégis viselkednek. Szinte élvezik a helyzetet. Még csak fel sem merül bennük, hogy az egész nem csak rajtuk múlik. Olyan összmunka, ahol a kormányos a hölgy, és a többi megvan, de a néző még hozzáteszi a magáét, ha úgy tartja a kedve. 

„A képviselők Páli Zsuzsannára, a város egykori főépítészére emlékeztek egyperces néma főhajtással a közgyűlés elején, aki életének hatvanadik évében elhunyt. (Dunaújváros)”

Amikor a lelked nyit a másik ember felé, akkor elengeded magad, ha bízol benne. 

Öröm lehet az adás, meg a kapás, ha jól kezeljük a dolgokat.

Adódik egy helyzet, forrnak az indulatok, és mindig az kiabál, akinek a háza ég?

Van, amikor az ember úgy sodródik, hogy eljut odáig, ahová ösztönösen igyekezett.