Gondolatok

- A viselkedésével, a beszédével saját gyökereit tépázza – mondtam az egyik bátyámnak. - Nem kellenek az ilyen nagy szavak – ez volt a válasza.

Nagyon szépen beszélsz – sokszor jegyezte meg édesanyám.

1969 júniusában érettségiztem, és még abban a hónapban elkezdtem dolgozni a dunaföldvári Kendergyárban, és 1973-ban elköltöztem hazulról, tehát éppen időben önállósodtam. Édesapa harminckét éve meghalt, édesanya pedig huszonhárom éve. Sokat segítettem, hogy a rádióban az újságokban megjelenjen 1996-ban a dunaföldvári otthonunk eladásának hirdetése, kapcsolatok révén is. Úgy érzem, hogy a családom tagjai: anyám, apám két bátyám és én, önzetlen, segítőkész emberek voltunk, és nem a jusson járt az esze-agya senkinek sem. 

Mit nem kaptál meg? – Mindig azt tehetted, amit akartál, apuka semmiben sem korlátozott és anyuka sem, aki önzetlenül kiszolgált mindaddig, amíg élt, sőt ez mindkét szülőre vonatkozik. Az asszonyok is helyet kaptak, meg az unokák is. (A másik bátyámnak...)

Hogyan tudsz segíteni valakinek? Magad miatt is jól kell döntened, te sem kerülhetsz hátrányos helyzetbe! Téged is megillet a teljes élet. Amid van: a lakást a munkahelyedtől kaptad a kölcsönökkel együtt, a berendezésbe besegítettek a szülők is, majd vettél hozzá, tettél hozzá, és te védted meg, vigyáztál a holmikra, de nemcsak te használtad…

Egyenrangú felnőttek vagyunk. Te vagy a fiatalabb testvérem, aki hét évvel korábban születtél, ennyi a különbség, meg az is, hogy te férfi vagy. Ezek tények. Ebben a korban az, hogy hány éves az ember nem sokat számít, inkább az a fontos hogy hogyan éljük meg, hiszen nyugdíjasok vagyunk, tevékeny emberek, akik még képesek másokért is élni.

Úgy választunk párt, hogy számba vesszük, milyen előnyök származnak ebből a kapcsolatból, vagy igazi szerelemből, szeretetből?

Hogy esne neked, ha áldozatos munkával, mindenféle kötelezettséget, még a pénzügyet is felvállalva, megoldasz egy olyan munkát, ami nem csak a te érdeked, hanem az egész családé, és megvádolnának azzal, hogy kereskedtél…

Hogyan lehetne meghálálni azt, amit értem tettek, egészen önzetlenül, hogy méltó, végső nyughelyem legyen? 

Biztosan tudod, hogy nem csak miattad vettem fel a kapcsolatot valakivel, még akkor is, ha tisztában vagy azzal, mennyire fontos az, amit megbeszéltünk egymással.

A sok betegség, a csalódás legyűri az idősebb embereket, egyre soványabbak lesznek? Mi van a kövérekkel?