Gondolatok

Vannak emberek, akik csak panaszkodni tudnak, a terheket tudják megosztani, az örömöt pedig elengedik, vagy megtartják maguknak, vagy észre sem veszik?

A boltban nem mindig lehet tudni, hogy valaki csalt, vagy csak figyelmetlen volt. Olyan valószerűtlennek hatott az egész jelenet. A kocsiban maradt valami. A pénztárca fontos manővere volt a vásárlónak, elterelte a figyelmet. Úgy pakolt, hogy ne látszódjék az, ami a kocsiban maradt. Fizetett, majd beszélgetett valakivel, és várt még. Ismerhetett engem… Furcsa, kellemetlen légkör, félelem volt a levegőben, de nem történt semmi, nem tettem szóvá… Kifelé indult. Vajon tényleg láttam valamit, vagy csak káprázott a szemem? A cinkossággal kell szembenézni? Lezártam. Nem történt semmi! El kell felejteni, az övé volt, ennyi az egész.

Drukkolhatunk az érettségizőknek továbbra is, hiszen még hátra van a szóbeli. Fontos, hogy a fiatalok oda jussanak, ahová indultak.

Ha megállapodtunk, és nem úgy történik a dolog, akkor természetes, hogy az ember elkeseredik, és a számonkér.

A felismerések tapasztalatok, vissza-visszatérnek, mégis elhibázhatjuk a dolgokat. 

A tragédiát megelőzhette volna, ha hallgat az orvosra. A kölcsönös bizalom, figyelem, megfontoltság célravezető az orvos és a páciens kapcsolatában.

Értetlensége, felelőtlensége miatt veszített el egy több évtizedes barátságot is.

Mi az oka annak, ha csak próbálom a szemüvegkeretet tökéletes, ha pedig készen van, benne van az üveg, kényelmetlen?