Gondolatok

Még akkor is, ha mindenre megtanítottak téged, leginkább a természetedtől függ, hogy mi marad meg benned.

Születetten intelligens emberek sosem veszíthetik el, ezt az összetett, értelmi képességüket, mégpedig az intelligenciát?

Ismétlem. Intelligencia: "az egyén összegzett, globális képessége arra, hogy célszerűen cselekedjék, racionálisan gondolkodjon, és környezetében hatékonyan működjön.” (Keményné Pálffy Katalin: Alapozó pszichológia)

Kell még néhány év, hogy felül tudjak emelkedni azokon a veszteségeken, tapasztalatokon, amelyeket a gerinctörésem után megéltem. Azt is mondhatnám, hogy szerencsés ember vagyok, mert csak idősebb koromban, most éltem meg olyan történéseket, amelyek „ellenem irányultak”. Eddig nem éltem meg olyan hosszantartó bánatot, amit még most is hordozok, és nehezen, lassan oldódik fel. A bűnözés bármilyen formája megrendít. Igaz, hogy vannak veszekedős emberek is, akik nem bűnözők, mégis kegyetlenek tudnak lenni… Ha a tapasztalat megerősíti a bűnözési statisztikát, elgondolkodunk ezen a jelenségen. Mit lehet tenni? 

A családunkban azt láttam egész életemben, hogy a szülők áldozatokat hoztak értünk, úgy voltunk önzetlenek, hogy észre sem vettük, mégis megéltük ösztönösen. A természetünkből fakadt az önzetlenség. ("önzetlenség szinonimái: önfeláldozás, szolidaritás, segítőkészség, altruizmus, odaadás, jószívűség, " önmegosztás…) 

A becsület feltételezi az önzetlenséget?

Akiben nincs önzetlenség, áldozatkészség az az ember képes szeretni?

Mire felébred a nap, én már ébren vagyok – mondja. Egész nap megvan a tevékenységem. Amikor már alkonyodik, csukódik a szemem, hamar elalszom, és általában négy óra alvás után kezdem a napot. Nap közben is alszom egy keveset. Ez a napi ritmusom – vallja egy idősebb férfi.

„Nyelvében él a nemzet.” (Széchenyi István) Kimondhatjuk, leírhatjuk a felismeréseinket. A világos mondatokat mindenki megérti. A szövegnek magja van, nemcsak beszéd. A nyelvi humor pedig igazi csemege, gondoljunk csak Jókai anekdotikus, anekdotázó elbeszélő stílusára, regényei humorára, amely csak többszöri olvasásra jön elő. Több nyelvet tanulunk. Az a hír járja, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Azt is mondják, hogy annyi ember vagy, ahány írótól olvasol. Egy-egy előadó megnyilvánulása, beszéde, hangja is befolyásolhat… A magyar nyelv a miénk, úgy használjuk, amilyen a szókincsünk, minél többet olvasunk annál gazdagabb nyelvkincsünk. Faludy György vallomása: „Boldogsággal tölt el, hogy negyvenezer író van Magyarországon”. Igen, ő tudott örülni annak, hogy ennyi tehetséges író ember él itt. Ha jól gondolom, mostanában még többen osztják meg a gondolataikat másokkal. A nyelvápolás nemcsak személyes ügy, hanem közügy: „Nyelvében él a nemzet”

Az igazi irodalom nem évül el, legfeljebb valamiért nem vagyunk képesek elolvasni a könyvet, de sokan vannak, akik éltetik, mint például a Jókai kötelező olvasmányokat. Biztos vagyok abban, hogy azok az írók és költők, akiket „klasszikusnak” értékeltek, és természetesen a mai írók könyvei is, gazdagítják a szellemünket.

"Nyelvében él a nemzet."

Tetszik. Egy megjegyzés: hiába tanulunk több nyelvet, azon nem biztos, hogy tudunk úgy játszani, mint az anyanyelven. 

- Miért nyúl a nyúl? 

- Káposztáért.

Na ezt fordítsd le! :)

írta:  B. T.amás

-

csurdu - Balogh Márta