Gondolatok

Az érzelmek jönnek-mennek… Az fejlődés lehet, hogy aki tetszik nekünk, azt szeretjük, és a gyermek, akit pedig nekünk kellene megtanítani a szeretetre, az a terhünkre van, és lecserélhetjük? Döbbenetes történet…(Szabó

Borbála novellája a Válás = Nők Lapja, 2017. 20. szám)

„Fiatalok kérdezhettek Szabó Magdától – Mikor várható a Für Elise folytatása? (pudinglany) – Szegény Für Elise belekerült az életemnek egy boldogító örvényébe. Amikor éppen megkezdtem a második kötet folytatását, következett a párizsi út a Femina-díjjal. Emiatt abba kellett hagynom az Elise második részét. Egy regény sorsában ez mindig életveszélyes. Egyszer már beállítottam magam 1935-re. Akkor végződött az első rész. A francia díj miatt át kellett lendülnöm egy másik évezredbe. Nem tudom, mikor találok vissza. Egy ekkora kitűntetés viszont iszonyú riadalom minden tisztességes írónak. Hogyne örülnék! Előttem A kis herceg írója kapta meg. – Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy író lesz? (scrr) – Azt hiszem ezt nem lehet eldönteni. Akivel nem született együtt ez a képesség, hogy magára vállalja egy vagy több idegen élet kínját, örömét, terhét, az írhat korrekt magyar dolgozatokat, de valamit nem tud, amit csak a Jóisten tud: teremteni.”

„A férjem azt kérte, hogy mondjam el neki, milyen volt az az idő, amikor ő még nem ismert. Neki mondtam el az Abigélt.” (Száz éve született Szabó Magda - Az élet villogó csúcsain = Az összeállítást készítette: Schaffer Erzsébet = Nők Lapja, 20. szám)

"Mi az aperitif ellentéte? Az utópia." (NET)

Nehezen döntött. Megindult a szervezés. Hiányzott egy információ. Sikerült megszerezni. Elkezdték a munkát. Eltörött az anyag. Várni kell az újra. (Mire létrejön valami…)

Murphy előre megmondta, hogy mi fog történni, mégis bízunk abban, hogy most nem neki lesz igaza, és minden jól alakul.

Amivel képesek vagyunk törődni, az előbb-utóbb sikeres lehet.

Nem tudok lemondani az ajándékozásról? Miért kellene lemondani arról, ami nekem is örömöt okoz?