Gondolatok

"A pszichológia felhasználja mindazt a tapasztalatot, ismeretet, elképzelést, amelyet az emberi gondolkodás (elsősorban a filozófiában) az évszázadok során felhasznált. – Hogyan érthetjük meg a lelki jelenségeket? Vannak spekulatív

elképzelések, megfigyelések, vizsgáló  eljárásokat dolgoztak ki (kísérletek, műszerek, tesztek), ezek segítségével mélyebbre hatol a lelki  jelenségek megismerésében, megértésében, magyarázatában, és új meg új kérdéseket vet fel. – Mi a pszichológiai tudományok feladata? Hogy feltárják a lelki jelenségek okait, lefolyásának törvényszerűségeit, és hatását az emberi cselekvésre. – Mit kutat? A személyiség szerveződését, fejlődését, a viselkedés általános és egyéni jellemzőit, és indítékait. – Mit vizsgál? Az egyéni lelki jelenségek sajátszerűségeit, fejlődését, valamint társas helyzetben,  csoportban lezajló lelki történések hatásmechanizmusait. "

Pszichológia: tudomány, „az elnevezés görög eredetű (a psziché=lélek és logosz = tan szavakból); a mai latinos változata a XVI. században keletkezett.”

„Az érzelmek átszövik az életünket, és sajátos motivációként alakítják a viselkedésünket, belső késztetésként, a cselekvések kiváltóiként működnek. A primer érzelmek a testi öröm, a fájdalom mellett, egészen magasrendű, tanult változatok is előfordulnak, mégpedig az esztétikai vagy erkölcsi érzelmek.”

„A kísérleti eredmények szerint az érzelmek motiváló hatása és a cselekvésirányítás hatékonysága között fordított U alakú összefüggés van. Az alacsony és a túlzottan magas értelmi intenzitás (erősség) esetén kevésbé hatékony a viselkedés, míg a közepesen erős érzelmek közepesen erős motiváló hatására a legcélszerűbb. legszervezettebb, leghatékonyabb a telesítmény, legsikeresebb a viselkedés. – Ez az összefüggés elsősorban az érzelmeknek az idegrendszeri működésre gyakorolt hatása miatt következik be. Az erősödő érzelem fokozza a központi idegrendszer aktivációs szintjét… Az idegrendszernek a normális működéshez optimális aktivációs szintre van szüksége. A túlzottan erős, heves érzelmek viszont ezt az aktivációs szintet jobban megnövelik, mint az szükséges – a felfokozott izgalom, izgatottság pedig már az idegrendszeri működés zavarához vezet,” (Keményné dr, Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába, 1989.)

Ma az egyik ember megosztja a tudását, a másik pedig nem teszi, de a tiédet felhasználja… – Régen vándorútra keltek az emberek, beálltak egy-egy mesterhez és ellesték a tudást…

Mit hitt el? Amit mondtak neki. (Olyan emberek veszik körül, akik igazmondók? Igen, tartásuk van.)

A néma „hazugság” legalább olyan fájdalmas, ha lelepleződik, mint a kimondott hazugság.

Ki mennyire jó egy-egy tantárgyban, az azon múlik, hogy kíváncsi, érdekli, motiválja, kihívásnak érzi a tanulást, fontos neki… Mennyire képes felfogni a feladatot? Amennyi  figyelme, türelme, jártassága, képessége, tehetsége van hozzá, esélyt  ad magának a feladatok megoldására, elgondolására, a kutakodásra, az anyaggyűjtésre, az elemzésre…

 

Ajánlom a könyvet...

 Ole Hallesby: Személyiségtípusok (temperamentum)

-

csurdu - Balogh Márta

Ismétlés - Temperamentum

„Az ember azon pszichikus sajátosságainak összességét, amelyek az érzelmi-indulati és a cselekvési reagálás módjával vannak kapcsolatban, temperamentumnak nevezzük.

A temperamentum két alapvetően fontos jellemzője a fogékonyság és az impulzivitás.

Fogékonyság: az érzelmi ingerlések erejében, gyorsaságában, tartósságában mutatkozik meg.

Az impulzivitás: pedig, az ösztönzések motorikus szférába való áttevődésének erejében, gyorsaságában és tartósságában nyilvánul meg.

Ide tartozik még a gyorsasággal nem azonos tempó, amelyet a tevékenységi aktusok közötti szünetek nagysága határoz meg, valamint a ritmus. A temperamentumra jellemző még  a lassú és a gyors tempók közötti ingadozások amplitúdója (Balint), valamint a sebességváltozások sajátosságai a pszichikus és pszichofizikai folyamatok lezajlásában.” (Geréb György: Pszichológia,  tankönyv)

 

„Az érzelmi információk felfogásának gyorsaságában, a keletkező vegetatív reakciók erősségében, az érzelmek erőteljes vagy gyenge kifejezésében, valamint az érzelmi reakciókban tapasztalható egyéni különbségek a temperamentum (vérmérséklet) fogalmában foglalhatók össze.

A temperamentum örökletes hátterű személyiségvonás, amely alapján az emberek csoportokba (típusokba sorolhatók. Az ókor híres tudósai, Hippokratész és Galénosz a temperamentumsajátosságok alapján alkották meg – máig fennálló – típustanukat. (Carver-Scheier, 1998.)

 Az ókori tudósok szerint az egész természet négy (ős)elemből  tevődik össze. Ezek a föld, a víz, a tűz és a levegő. A temperamentumnak megfelelő négyféle testnedv (vér, fekete epe, sárga epe, nyálka) valamelyikének túlsúlyát tekintették. Ez alapján négyféle típust különítettek el, amelyek két-két ellentétpárt alkotnak. A szangvinikus a melankolikussal, a kolerikus a flegmatikussal „egészül ki”.

A temperamentum típusai:

Szangvinikus – „szalmaláng”, bizakodó típus (erős, gyorsan keletkező és nem artós érzelmek).

 Kolerikus – „dúvad”, lobbanékony típus, (erős, gyorsan keletkező és tartós érzelmek),

Melankolikus – „szomorkás” típus (gyenge, lassan keletkező és tartós érzelmek) 

Flegmatikus – „hűvös” közömbös” típus (gyenge, lassan keletkező és nem tartós érzelmek).”

(Keményné dr. Pálffy Katalin: Alapozó pszichológia)

A temperamentum fiziológiai alapja az agy neurodinamikája, amely  az agykéreg és a kéreg alatti központok viszonyán, valamint az idegrendszer és az endokrik rendszer belső kölcsönhatásán alapszik,

 A magasabb idegműködés négy pavlovi alaptípusa (az idegrendszer típusai):

1. erős – gyors – kiegyensúlyozott

2. erős – gyors – kiegyensúlyozatlan

3. gyenge – lassú – kiegyensúlyozatlan 

4  erős –lassú -kiegyensúlyozott

látszatra megfelel a hippokratészi temperamentumtípusoknak.

Az újabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy nincs párhuzam az idegrendszer sajátosságai és az ember viselkedésének jellege között.

Egyébként maga Pavlov is megkülönböztette az idegrendszer genotípusát, amely öröklött és fenotípusát, amely öröklött alapon a környezet hatására alakul ki.

"A szervezetünk, többek között az idegrendszer velünk született sajátosságai jelentősek a temperamentum szempontjából, viszont a temperamentum fejlődésének  csak kiinduló mozzanatai.

A temperamentum fejlődését a személyiség egész fejlődésétől nem lehet elválasztani. Rubinstein szerint az idegrendszeri típus szigorúan fiziológiai, a temperamentum pedig pszichofiziológiai fogalom.

– A temperamentumtípusok között számtalan átmenet van. Tulajdonképpen nincs is tiszta típus. Legtöbbször valamelyik típus túlsúlyáról van szó. A temperamentum már kialakult típusa sem tekinthető lezárt változatlan formának. Az életkorral és önnevelés hatására, a személyiség egészének változásával a temperamentum is változik. Változtathatóságának megvannak a típus adta korlátai. A  személyiség fejlődésének folyamatában melankolikusból nem lesz szangvinikus, és fordítva is igaz.

- Egyik típusról sem mondhatjuk el, hogy jobb, mint a másik.

A kolerikusnál gyakran tapasztalunk csodálatra méltó kitartást és tetterőt, de előfordulhat náluk a bosszúállásra és kegyetlenségre való hajlam is.

A szangvinikus gyakran derűs, kellemes ember, jó társalgó, rugalmas és jóindulatú, de ez gyakran megbízhatatlansággal és a kitartás hiányával párosul.

A melankolikus lehet mély érzésű, komoly ember, aki a mindennapi munkáját szorgalmasan és lelkiismeretesen végzi, ugyanakkor gyakran visszahúzódó, keserű és hangulatrontó.

A flegmatikus ember kiegyensúlyozottságát, nyugodt munkatempóját, józanságát és hidegvérét gyakran megcsodáljuk, ugyanakkor idegenkedünk érzelmi sivárságától és cinikusságától

.- A temperamentum kapcsolatban van az életkorral is. (az ifjú inkább szangvinikus, az idős inkább melankolikus) és bizonyos határokon belül a földrajzi és éghajlati tényezőkkel is ( a déli népek között több a szangvinikus, az északiak között több a melankolikus)

.- Amint látjuk, mindegyik típusnak van pozitív és negatív előjelű megnyilvánulása.

Fontos nevelői feladat önmagunkban és másokban felismerni a jellemző típust és annak pozitív vonásait erősíteni, a negatív megnyilvánulások ellen pedig küzdeni." (Geréb György: Pszichológia)

 

-

csurdu - Balogh Márta