Gondolatok

Szerette őt, de azt is tudta, hogy más világban élnek. Akármennyire fájt a szíve, nehezen döntött, mégis képes volt továbbmenni a saját útján, de a szeretet megmaradt  benne örökre, amit  alkalmakként  ki tudott fejezni ajándékokkal,

személytelenül-névtelenül. (Aki kapta, mégis tudta ki az ajándékozó.)

Minek jó a szél? A szélmalomnak, szélkeréknek, de a ruha is hamarabb szárad a kötélen. (Nem szélviharról van szó.)

Akinek az evés jólesik, az nehezen tud lemondani róla, pedig a jól megválasztott táplálék és mérték, jótékony hatású a szervezetünkben. Könnyű annak, aki megtartotta a súlyát, egészséges, és sosem tudott „sokat” enni.

Miről beszélünk? Arról, ami foglalkoztat minket.

Mire nevelték a testvéreket? Arra, hogy törődjenek egymással, amíg lehet. Idősebb korban azonban már annyi időt elvesz az önellátás, hogy a találkozásokra már nemigen jut energia.

Képes csereberélni csak azért, hogy hozzájusson valamihez, ami jobb annál, mint ami neki van.

Betörhetnek a lakásunkba, meglophatnak, becsaphatnak… Mit tehetünk a bűnözés ellen?

Elgondolkodtató: Mit tegyünk és mit ne? Az egyik ismerősöm kimehetne Németországba dolgozni, meglenne a munkája és a lakhelye. Megkereshetné a többszörösét annak, amit itthon kap. Vihetné az unokáit, a családját? Erről nem szól a fáma. Kinek mennyit ér az ígéret, a lehetőség, és mi az, ami itthon marad?

Ha az ember maga jön rá mindenre, akkor is fontos az olvasás.  Az - "Aha!"-  élmény olyan felismerés, hogy tényleg, olvastam már erről, így megerősíti a megélt tapasztalatot. Vajon elkövetjük ugyanazt a hibát? Igen, lehet, hogy többször is, de előbb-utóbb helyesbítünk, és egyre kevesebbet hibázunk…

Még nagyon benne voltam egy téma elgondolásában, amikor csengettek, kopogtak. Kinéztem a lépcsőházba, a kukucskálón keresztül, de nem ismertem fel az egyik barátnőmet az ajtó előtt. – Miért jött? – kérdeztem nyersen, udvariatlanul. – Szeretnék bemenni! – mondta a hölgy. Megismertem a hangot, és elnevettem magam. – Remélem, elfelejti ezt a kis incidenst, hogy nem akartam beengedni! 

Ha egyszer majd megérti, el is fogja hinni, hogy semmi sem úgy volt, ahogy mondták, és ahogy ő maga is gondolta, minden másként történt.

Mire épül az életünk? Arra, amit megalapoztunk a családban, az iskolákban, a munkában, a tevékenységekben, a kapcsolatokban, az önképzésben, az önnevelésben, és mindarra, amit sikerült elérnünk, megtennünk. 

A Facebook-on olvastam: a képen látható, Bébi Úr!