Gondolatok

Az ember a természetét nem vetkőzheti le, még akkor sem, ha akarja?

Majdnem megtelt, tele volt az étterem. Egy házaspár asztalánál foglaltam helyet. A hölgy legalább húsz évet letagadhatott volna

a korából, szalmaszőke, rövid hajú, magas, nem volt elhízva, kellemes megjelenésével hívta fel magára  a figyelmet. Kiderült, hogy a hölgy az orvosi egyetemen oktatott, pestiek, csak látogatóba jöttek Dunaújvárosba, A hölgy  arról mesélt, hogy a fiúk alig várták az óra végét, hogy édességhez, süteményhez jussanak. Aki nem tudott időben a cukrászdába futni, annak nem jutott a kedvenc édességből, mire odaért mér elfogyott. Sokszor a lányokat kérték meg, hogy vegyék meg az édességeket. Most az asztalnál éppen a kávét ittak, finomat. Majd elköszöntek és folytatták a napjukat…

Dzsang úrnő szép nő, királynői megjelenésű, született politikus tulajdonságokkal. Már ifjú korában felfigyeltek a tehetségére, még a király is, aki szívesen volt a társaságában. Megajándékozta kegyével. Élvezhette sok ember szimpátiáját. Dong Yi rajongott érte, hiszen neki is köszönhette, hogy bekerült a palotába. Lehet, hogy Dzsang úrnőt a bátyja rontotta meg, aki a gyermeklány ellen volt, és azt kérte tőle, hogy ne tartsa maga mellett, ne pártolja. Miért? Úgy látta, hogy Dong Yi hasonlít Dzsangra, okos és szép. Hiábavaló minden, mert az úrnő most még csak a saját feje után megy, úgy cselekszik, ahogy maga látja a dolgokat. Kedveli a szolgálóból lett udvarhölgyet, Az is igaz, hogy maga is közemberből lett udvarhölgy, az apja középnemes volt, az anyja pedig szolgáló.  Dzsang galádsága egy idő után előjön, egyre feljebb kapaszkodik a ranglétrán. Megváltozik. Szembe kerül Dong Yi-val, akinek az életére tör. Mindent elkövet, hogy megtartsa királyné mivoltát, és fia koronahercegi pozícióját. Mániája lett a hatalom, semmitől sem riad vissza  ennek érdekében. Az is igaz, hogy elvesztette a király érdeklődését, már nem évezheti a bizalmát, hiszen a felség csak Dong Yi -ért rajong, teljes szívével szereti őt. Dzsang  úrnő a szemünk előtt  válik szörnyeteggé. Intrikái, ármánykodásai kiderülnek. Dong Yi bizonyítékot talál mindenre. A trónfosztása után sem hagyja abba Dzsang a kétes üzelmeit, dolgait, megtesz mindent, hogy megnehezítse Dong Yi életét. Nem tud megnyugodni, a békétlenség lett az életeleme, ez a vesztét okozza. Árulásai kiderülnek és a király halálra ítéli. Kivégzik.(Film: A királyi ház titkai)

Hogyan jöttem rá, hogy Jókai nyelvi leleménye páratlan. A szakdolgozatom témájául választottam az "És mégis mozog a föld" című Jókai regényt. Amikor hetedszerre olvastam el, sokat nevettem a nyelvi megoldásokon, a stíluson… Ez régen történt. Mostanában olvastam újra „A névtelen vár” című Jókai regényt, és az anekdotikus elbeszélésmód magával ragadott. A filmeknek is meglehet az a sajátossága, hogy minél többször megnézzük a kedvenc filmünket, annál több érdekes részletet fedezünk fel. „A királyi ház titkai” című film: a király kópésága előjön, ahogy vágtázik a lóval, a gyors kézmozgás, a felsőtest tartása komikus, de számtalan mókás jelenetet találhatunk akkor is, amikor együtt van Dong Yi-val, szinte gyermekké válik, pedig alapjában véve igazán királyi megjelenésű férfi, tekintélye van. Lehet, hogy csak a ruhájának, az  öltözékének köszönheti?

Sokszor hallom, hogy globálisan ez van. Nem érzem jónak, hogy a globalizáció az elsődleges. Természetes módot csak az adhatja meg, hogy erős gyökérzettel kötődünk a helyhez, ahová születtünk. Ez nem jelent röghöz kötöttséget, hanem a hovatartozást, amely erőt ad arra, hogy tudjam őriznem, védenem kell azt a helyet, ahová születtem, és azt a nyelvet, amelyet anyanyelvként használok, amelyen írok és olvasok, és megőrzök mindhaláig. Nem a globalizáció adja meg a boldogságomat, hanem azok az emberek, akik élni tudnak abban a helyzetben, amit megteremtenek maguknak és másoknak… Csak egészséges érzelmekkel tudunk, nem kiváltságosan, kényeztetve, hanem derekasan felvállalva a feladatot, amihez hozzájuttattuk magunkat. Aki most nem tud teremteni, az előbb-utóbb megtanulja, hogy hogyan kell azt csinálni. – Vajon, kik vannak oda a globalizációért? 

Mindig is azok magok válnak be, maradnak egészségesek, amelyeket meg lehet válogatni, amire vigyázunk. 

Sosem felejtek el egy híradót. Bál volt az államfőknek, azt már nem tudnám megmondani melyik országban. A kozák származású államfő úgy táncolt, mintha lovon vágtatna, és arra készülne, hogy elrabolja a hölgyet… Mindenképpen nagy hódítót lehetett látni benne, utánozhatatlan vitalitás, energia sugárzott belőle. Arra már nem emlékszem, hogy bosszankodtam, vagy nevettem, de arra igen, hogy nagyon meglepett ez a különös ember.