Gondolatok

Az élet alapja az emberi gondolkodás, a tanulás és a tevékenység, teremtés. A gyerek folyamatosan azt utánozza, amit a szüleitől és a környezetében lát. – Emlékszem egy iskolaigazgatóra, aki gyors mozgású volt, a kislánya

pedig szinte futott mellette, hogy lépést tartson vele. – Ha az apa szeret főzni és otthon is tevékenykedni, szerelni, otthont faragni a családi házból, és folyamatosan teszi a dolgát, akkor a fia is követheti. – Arra a hivatásra, arra a mesterségre nyílik a gyerek szeme, amit az anyja és az apja szívesen gyakorol. – Sorolhatnám az élethelyzeteket, amit a gyerek mintának vesz és követ. – Miért írok a nevelődésről? Emlékszem több fiatalemberre, akik arra panaszkodtak, hogy nem kaptak jó nevelést… A lányok nem panaszkodtak, csak rossz döntéseket hoztak, elkapkodták, nem fontolták meg a párkapcsolatukat, megalkuvók lettek, bár a fiúkkal is előfordulhat. – Mit lehet felnőtt korban tenni? Az öntevékenység, az önképzés és az önnevelés adva van, ha tényleg fontos az, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Ismertem egy embert? Igen, azt hittem. Kiderült, hogy csak az egyik énjét mutatta meg nekem, a másik énjére csak két év után döbbentem rá, amikor tudatosan felé fordultam, meg a viselt dolgait láttam. Sajnos, egy szélhámos, egy bűnöző volt.

Legtöbbször érzi azt az ember, hogy kit kövessen, kire figyeljen és kire ne. – Igaz, hogy a felmerült téma legalább annyira meghatározó, mint maga az ember.

Többször hallom azt dolgokról, hogy ma már nem igaz. Miért hagyjuk, hogy elvesszenek értékek? Pedig vannak örök értékek: a szeretet, a tudás, a teremtés-alkotás, a hagyományőrzés, és mindaz, ami az emberi életet élhetővé teszi.

Szeretném lefűzni a teleírt géppapírokat, de nincs meg a lyukasztóm, ahogy a tűzőgépem sincs és sorolhatnám még az egyéb eszközeimet, amit biztos, hogy az ufók vitték el.

Különös élmény: Ez is, az is, meg minden, ami szükséges, megvolt. Most pedig akármihez fogok, minden hiányos, ez sincs, az sincs, semmi sincs meg.

Ki tud kívülről és belülről is látni. Akinek a gondolkodása túllép önmagán.

Beszélgettünk az egyik útitársammal a távolsági buszon, mégpedig egy ötvenhat éves asszonnyal, aki szalagmunkát végez. Nyolc órán keresztül, megállás nélkül, állva rakosgatja az árut a szalagra, pontosan ötszáz forint órabérért. – Vajon meddig lehet egy ilyen munkát végezni ennyi idős korban?

Tudom, hogy bánt téged, hogy nem tudtál rá hatni, de nem érdemli meg a törődést, amit kapott. – Az is igaz, hogy egy felnőtt emberről van szó, akár idegen, akár közeli, akit most már elengedhetsz.