Gondolatok

Az én álmaimban mindig visszatért a család, a sokaság, a társadalmi élet. Anyám és apám pedig több alakban jelentek meg álmaimban. A két idősebb bátyámért is rajongtam, azt is mondhatnám, hogy három apám volt. Miért írom le?

Biztos vagyok benne, hogy egy-egy vallomás segítheti a gondolkodásunkat. Az erős kötődés szülőkhöz, testvérekhez, motiváció, ösztönzés a társadalmi létre. A rokonsággal mindig ápoltuk a kapcsolatokat, sőt mindazokkal, akiket közel sodort hozzánk a sors. Az összetartozás az egyik olyan érzés, amelyet élményként is őrizhetünk magunkban. Ahol nincs rokonság élmény, ott család sincs? Erre a kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz, de van benne valami...

Ha teszel azért, hogy valami létrejöjjön, akkor az meg is valósul. 

Egy mérnökember a szakmája szellemiségének teljes tudatában oldja meg a technikai kérdéseket és elvégzi a gyakorlati megoldásokat.

Minden értelmiségi szakterületnek megvan a maga szellemisége. Ha egy embert betanítanak egy technikai részfeladatra, az nem jelenti azt, hogy átláthatja akárcsak  a részfeladat egészét. is… Meglepődöm sokszor, hogy milyen kijelentéseket hallok egyik-másik embertől.

A fény éltető energia. Mi van a fénnyel? Változik. Mi a forrása? Honnan jön? Meddig marad? Miért múlékony? Milyen fényről van szó? Napfény, csillagfény, holdfény… Eljátszom a szavakkal. Szellemfény? Annyi, amennyi…Villanyfény, fénytechnika,  fényáram, fényemberek, fényenergia… A szeretet ünnepére című versem ismétlem:

Csurdu: A szeretet ünnepére

Szárnya nőtt a fénynek, szárnya nőtt a szívnek,

Ünnepnapra hangol minden emberi lény.

Karácsonyi fények, fényjátékok fénye

Fénysugárba szökik, melegíti lelkünk.

Illatárban úszik az ünnepi világ.

Csillagszóró izzik, nőhet a színvarázs.

A fénycikka villan, színvarázslat illan,

Varázsló fenyőfánk díszpompában állhat,

Családi fészkünkben beragyogja szobánk,

Fenyőillat áraszt békét és áldást ránk.